Joel Osteen: A boldogság nézőpont kérdése.

Olvastam egyszer két kőművesről, akik már harminc éve űzték ezt a mesterséget. Ezúttal egy belvárosi felhőkarcoló építésén dolgoztak. Egyikük mindig pesszimistán beszélt, kedvetlen és panaszos volt. utálta a munkáját. A másik pont ellenkezőleg: mindennap lelkesen ment dolgozni, hittel és lelkesedéssel állt hozzá az élet dolgaihoz. Történt egyszer, hogy egy barátjuk ellátogatott az építkezés helyszínére és kérdezgetni kezdte őket a munkájukról. Ja, hát mi csak építkezünk. Ezt csináljuk már harminc éve: egyik téglát rakjuk a másik után. Rettentően unalmas- válaszolta az első kőműves. Majd az ismerős odafordult a másik férfihoz is, akinek felragyogott az arca. Képzeld, egy hatalmas felhőkarcolót építünk! - magyarázta. Ez a hatalmas épület büszkén magasodik majd itt generációkon át. Hát nem izgalmas, hogy részese lehetek ennek a munkának? Ez a két kőműves teljesen más szemmel nézte a világot, éppen ezért lehetséges, hogy az egyik elégedett, a másik életunt volt. Rakosgathatunk téglákat egész életünkben, de arra is megvan a lehetőségünk, hogy egy csodálatos felhőkarcoló felépítésében vegyünk részt- a választás a kezünkben van. Megtehetjük, hogy kelletlenül elvonszoljuk magunkat a munkahelyünkre, ahol a lehető legkevesebb vizet zavarva átvészeljük a napot. De érkezhetünk lelkesen is, dolgozhatunk úgy, hogy a maximumot nyújtjuk azzal a reménységgel, hogy a világot egy élhetőbb hellyé tesszük. Úgy vélem, boldogtalanságunk nagy részét önmagunk generáljuk. Hajlamosak vagyunk a jó dolgok helyett inkább a rosszat észrevenni. Azt látjuk amink nincs és nem azt, amink viszont van. Nem ünnepeljük és nem értékeljük eléggé a napokat, pedig Istentől kapjuk azokat ajándékba. Évekkel ezelőtt egy vonaton utazó férfi beszédbe elegyedett egy sikeres és láthatólag jómódú házaspárral. A kényelmes első osztályon utaztak, a hölgy drága ékszereket és finom ruhát viselt. Mégis az első pillanattól fogva mást sem csinált, csak panaszkodott. Kifogásolta a kabin hőmérsékletét, zavarta, hogy nincs elég fény, nem volt megelégedve az étel minőségével és váltig állította, hogy piszkos az ülése. Meglehetősen siralmas hangulatot teremtett maga körül. A hosszú út során a harmadik utas a férjjel beszélgetett. Megkérdezte, mivel foglalkozik, mire az úriember elmondta, hogy az autóiparban dolgozik és Isten nagyon megáldotta. Majd mondanivalója végén hozzátette: -A feleségem pedig a termelőiparban. Az utas sehová nem tudta tenni ezt az információt. Ez elég fura. Úgy értem ez a nő annyira méltóságteljes és elegáns. Itt valami nem stimmel- gondolta magában. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni, ezért aztán megkérdezte: - Mégis miféle termelőiparban? - Ő az elégedetlenség gyárának tulajdonosa- válaszolta a férfi. Bármerre megy csak méltatlankodik és csak zúgolódik. Lehetséges, hogy profilváltásra van szükségünk a gondolataink szintjén. Szálljunk ki a panaszgyártásból, az önsajnálatból, a hibakeresésből, és kezdjük el megbecsülni a jó dolgokat! Legyünk hálásak azért amink van, és értékeljük minden új nap ajándékát!