Tavasz rügyet fakaszt

Szürke hallgatásból, tavasz rügyet fakaszt
Hamvas levél közé, virág fátylat akaszt
Menyasszony-fehérben, jöttekor még szerény
Szirom szeme csukva, hajnal ölén erény
Érintetlen bibék, beporzásuk várják
Üdén, illatozva, kelyhüket kitárják
Cseresznyefa ága, nyílt fürtöket ringat
Szellő koronázza, napfény árnyat ingat
Sűrű lombok közül érkezik a ravasz
Aranyglóriában pompázik a tavasz
Ligeti Éva

 

Tavasz

Verőfényes napsütésben ébredtem,
Ébredezik a természet köröttem.
Madarak szállnak, repkednek fölöttem,
És ennek reggel, nagyon megörültem!

Meleg napsütés süt, csupasz ágra,
Hisz’, még csak most száll a nyár a tájra.
Régen láttam már ezt a szép kék eget,
S most már hajtanak a fákon a rügyek.

Két madárka fönn’ találkozik a fán,
Csicseregnek, szerelmesek már talán.
Repkednek ide-oda, jobbra-balra,
Egyik leszáll a földön lévő kőre.

S a másik követi mint a testőre,
És röpködik ide-oda fölötte.
Meleg van, leveszem a kabátomat.
És leteszem a pázsitra magamat.

És, hogy teljesebb legyen a tavaszunk,
A természet, a mi kis ravaszunk.
Hirtelen felhők érkeznek felettem,
Megnyílnak ég kapui, és megáztam.
Katona Bálint




Tavaszi reggel

Felhő függöny mögül, Nap aranya csillan
Búba borult kedve, könnyedén elillan
Pázsit zöld füvében harmat gyöngye látszik
Csillogó gömbjében fénysugara játszik
Selyemszálból szövi, ágak álmát reggel
Lágyan simogatja testét a meleggel
Gyűrötten nyújtózik, rügyben alvó levél
Fázósan didereg, igaz tavaszt remél
Barka bontja bojtját, bársony bundát hordoz
Virágporban fürdik, méh, rovar, míg foltoz
Szellő fákat ringat, cseresznyevirágot
Szirommal beszórja az egész világot
Ligeti Éva



Március 30

Tavaszodik,
eső esik,
nem hagyja abba
reggelig.
A zöld özön
mindent elönt,
csodamódon ifjul a föld.

Kisüt a nap,
és mint a hab
az ágakon,
szirom fakad,
a réti fű is
újra kél,
bogárhad döng,
és zöngicsél.

Ó, mennyi élet,
mennyi szép!
Szűntelen változik a kép,
s minden a maga idején,
egy falevél egy költemény,
szívemben újhodó
remény.
Várnai Zseni

 

Tavasz

Dalos ébresztő:
álmot űző hajnali
madárcsicsergés.
Derengő lélek,
ébredező virágok...
s csak esik, csak fúj...
Menekült a nap...
sötét gondjaival jött
holdtalan éjjel...
Szitáló harmat,
hűs cseppek, s az álmaim
szertelibbennek.
Kószáló álmok
tavaszi friss égbolton
felhővé válnak...

Síró barackfa
fázik, reszket a szélben,
vár szebb tavaszra...
Pillangó alszik.
Virágszirom lehullott.
Sóhajt fúj a szél...
Szabolcsi Zsóka