A tigris impozáns és gyönyörű állat, csakhogy egyáltalán nem barátságos. Ez a nagy cica mindennél jobban szereti a szabadságot. Igazi állatkínzás, ha bezárják egy szűk ketrecbe, ahol legföljebb néhány lépést tehet, fel és alá, oda-vissza. Meg lehet érteni, ha bekattan egy „csíkos bestia,” hiszen sokkal szelídebb állatok sem viselik mindig jól a fogságot.

Nemrég a kölni állatkert egyik tigrise unta meg a céltalan sétálgatást. Rávetette magát az amúgy jól ismert gondozójára, és kis híján megölte. A hölgy túlélte a támadást, de a tigrist le kellett lőni: túl nagy veszélyt jelentett a környezetére.

Az eset felborzolta a kedélyeket Kölnben, és tudjuk, hogy akárhol előfordulhat. Oroszlánok, párducok és mackók viselkedését se lehet mindig kiszámítani. Minden állatkertben egy csomó időzített bomba ketyeg.

De micsoda állatkert az, amelyikben nincs például tigris?

Királyok, gazdag emberek mindig tartottak maguk körül kegyenceket és veszélyes ragadozókat. Egy uralkodó meg egy falka oroszlán valahogy összetartoznak. Balesetek nyilván előfordultak régen is, de nem beszéltek róla. Olcsó volt az emberi élet, és a szolgáké különösen. Az első modern állatkertet 1765-ben nyitották meg a közönség előtt. Akkoriban még kevés embernek adatott meg, hogy egzotikus helyekre utazzon; ha megtette, akkor inkább csak lőni akart, és nem szemlélődni. Viszont körülbelül mindenki szeretett volna látni egy élő zsiráfot vagy orangutánt. Hagenbeck és társai behajóztak egy csomó állatot, akiktől aztán mindenki félt, és csak azt vizsgálták, elég erős-e a rács.

Lassan ébredtünk rá arra, hogy az állatokat a természetes közegükben kellene bemutatni. Igen ám, de nem hozhatjuk ide a Nílust a vízilovaknak, és egy jegesmedve kedvéért sem biztosíthatunk végtelen jégmezőket. Valamivel jobb ötlet az autós szafári park, ahol lustán heverésznek az elővigyázatosságból túltáplált ragadozók.

Kölnben azt mondják, nem jó ez senkinek. Az állatkertek felett eljárt az idő. Ha nem is utazhat el mindenki Afrikába vagy Indiába, TV-n, DVD-n vagy a moziban sokkal többet láthatunk a kedvenceinkből, mint a legmodernebb zoo-ban. Hogy az nem élő? Miért, a természetfilmeken talán kitömött állatok szaladgálnak?

Mennyivel jobb, ha egy teve életuntan álldogál a kifutója sarkában, vagy egy vidra órákig elő sem jön a rejtekhelyéről?

Sosem fogjuk látni, sem Kölnben, sem másutt, hogy mi történik egy marabú vagy egy kolibri fészkében – fogságban nem költenek.

A természetfilmek készítői viszont nem nyugszanak, amíg le nem fényképeztek mindent, ami van, - néha még azt is, ami nincs. Ők is vásárra viszik a bőrüket? Igen, bár elég komoly biztonsági berendezések védelmében teszik.

Én már simogattam egy-két veszélyes állatot, még orrszarvút is, de talán jobb, ha a városi gyerekek beérik egy szelíd bocival, csacsival vagy kismalaccal.