Fáradt vagy?

A gyerekek komoly vigaszt nyújtanak öregkorodban
-- de hozzásegítenek, hogy ezt mielőbb elérd.
Lionel Kauffman

A főcím azonnal felkeltette az érdeklődésemet. „Tanulja meg felismerni és leküzdeni a fáradtságot.” Miután 1990 óta nem aludtam át egyetlen teljes éjszakát, a szöveg valósággal lehengerelt.
„Túlságosan fáradtnak érzi magát a napi teendők ellátásához? Már a délután közepén hajlandó lenne szunyókálni?”- kérdezte a cikk. Megírták az életrajzomat? Mintha rólam szólna! Lenyűgözve olvastam tovább.
„A fáradtságot az életvitel, az életmód következményei okozzák, beleértve az alvás hiányát is” – jelentette ki a szerző.
Valóban! Ki gondolta volna, hogy azért bolyongok félig öntudatlanul, mert nem alszom eleget? Eltöprengtem. Ki ez a lángész? Talán Albert Einstein?
Bizony a fáradtságnak különböző okai lehetnek – legtöbbjük a fogamzás pillanatától kezdődik, és a gyereknevelés évei alatt folytatódik. Amint a világra hoztuk ezt a pirinyó lerázhatatlan alakot, akit gyereknek hívunk, nem fogjuk átaludni az éjszakákat, egyes esetekben egészen a nagykorúság bekövetkeztéig. (Azt mondják, valószínűleg lesz 3-4 év, amikor a gyermek nem ébred fel éjszaka. Nem lévén olyan gyermekem, aki elérte volna ezt az állapotot, ki kellett tapasztalnom, milyen rossz lehet.)
Hasmenés, fogzás és oltások állandósítják a fáradtság problémáját azoknál a szülőknél, akiket az Isten újszülöttekkel ajándékozott meg. A kimerültség jelei nyilvánvalóak, ilynek a szem alatti táskák és/vagy sötét karikák. Annak eldöntéséhez, hogy álmatlanságban szenvedsz-e, fel kell tenni néhány kérdést:

1. Szültél-e valaha? Újból szültél? (Fontos megjegyezni, hogy mindegyik egymást követő szülés növeli az alváshiány nevű rendellenességet.)
2. Kérdezték-e már tőled, hogy „Imádkozáskor miért néznek lefelé az emberek, amikor Isten fent van?
3. Adsz olyan válaszokat a kérdésekre, amelyekről a szíved mélyén tudod, hogy nem igaz válaszok? Például: „Azért, mert én vagyok a mamád!” és”Mert így gondoltam!”
4. Amikor gyereked megkérdezi, hogy nem láttad-e matematika dolgozatát, előfordult-e valaha, hogy arcizmod rándulása nélkül bekukkantasz a jégszekrénybe?
5. Nézz a lábadra. Két különböző színű zoknit viselsz?
6. Amikor reggel elindulsz, van-e a válladon rókázás nyoma?
7. Naponta kétszer vagy többször mozgó járművön étkezel?

Ha egy vagy több kérdésre igennel válaszolsz, jó esélyed van arra, hogy fáradt légy.
De hát mit tehetsz ellene? A cikk számos briliáns javaslatot tesz a fáradtság legyőzésére. Ez volt a kedvencem: „Ahol tudja csökkentse a stresszt.” Vagy: „Legyen a hálószobája hűvös, sötét és csendes.”
-- Ez lehetetlen – motyogtam az orrom alatt, mert akárhogy is erőlködöm reggelre a négy liliputi a sötétben is megtalálja az utat az ágyamba. Zseblámpával világítanak, és ujjacskáikkal mindkét szememet kinyitva megkérdezik: - Alszol?
Utána lefekszenek mellém, és mind a négy eltérő ütemben elkezd szuszogni. Azután a legidősebb fiam mond valami általa szellemesnek tartott malacságot, mire a másik három vihorászni kezd, és ostobaságokat fecsegnek. Olyan harsányan nevetnek, hogy elkezdenek köhögni, és megkérnek, hogy hozzak nekik valamit inni. Ezután megkérdezik mennyi az idő.
-- Itt az ideje, hogy visszamenjetek aludni – mondom.
Ekkor azt kérdezik, mennyi idő van reggelig.
-- Nem elég sok – válaszolom fáradtan.
A fiam böfög, a kuncogás megint elkezdődik. Aztán a köhögés. Aztán az innivaló… Az ingerültségem pedig egyre nő, ami elkerülhetetlen árnyékot vet a hűvös, sötét, csendes körülményekre, amelyek elengedhetetlenek, a kiadós éjszakai pihenéshez.
Nem vagyok orvos, doktorátusom sincs alvástudományból, de négy császármetszés és a következményei felnevelése után feljogosítva érzem magam annak a kijelentésére, hogy ameddig kisgyermekes anya valaki, addig nincs eredményes módszer a fáradtság leküzdésére.
Ennél is rosszabb, hogy a gyerekeink felnőtt korukban is folytatják kifárasztásunkat. Elrejtőzhetünk előlük, de megtalálnak, amikor gyereket hoznak a világra, és ettől kezdve nagyinak neveznek.
Némi vigaszt jelent, hogy a legtöbb anya rájön, hogy a fáradtság csupán annak a jóleső érzésnek az ellenértéke, hogy éjszakánként figyelheti a bölcsőben édesdeden alvó gyermek apró mellkasának le-felemelkedését, hogy megcsókolhatjuk lekvárral összekent arcát, beteg kicsinyük őt hívja, hogy hallhatják, amikor a tanító néni azt mondja; „Ez aztán pompás kölyök.”
A fáradtság igazán szerény ár azért, hogy mi legyünk a gyermekünk biztonságos menedéke, és hogy meghalljuk a sötétben elhangzó suttogást: „Alhatok az ágyadban?”
Stoci Ann Richmond