Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Eliza Beth: A szédülős galamb
Szép nyári hajnal volt, midőn egy pöttöm galambfióka széttörte a
tojáshéjat, és kidugta apró fejecskéjét a lyukon. Ijesztő, hatalmas
világ vette körül, ahogy a burok védelméből kiverekedte magát. Tudta,
hogy nem maradhat tovább. Eljött az idő; bár eleinte gyenge lesz és
védtelen, hamarosan fel fog nőni.
Néhány hét elteltével a kis galamb, akit Burukknak nevezett el a
gazdája, már gyönyörű tollazatot növesztett. Selymes, gyöngyszürke pihéi
a nyaka körül zöldben-kékben játszottak, attól függően, a fény hogy
esett rájuk. Lassanként a tipegést, egyhelyben toporgást is felváltotta a
röppenés. Próbálgatta a szárnyait, ahogy a testvéreitől látta. Mert nem
egyedül született ám azon a napon!
De jaj! Irigykedve nézte, ahogy a többiek szállnak. Ő nem mert magasra
repülni. Úgy érezte, nem tartják meg a szárnyai, kóvályog a feje, és le
fog esni. Ezért csak a földhöz közel repkedett, hogy ha megtörténne a
baj, ne essen nagyot. Ha mégis repülnie kellett, szorosan lehunyta a
szemeit, a csőrét összeszorította, a szíve vadul kalapált... Nem is
bírta sokáig, nagyon hamar le kellett szállnia, hogy megnyugodjon.
Nem merte elmondani senkinek, hogy szédül. Csak magában búslakodott. Még
a legjobb barátai sem sejtették, mi bántja. Azt sem, hogy bántja
valami, hisz igyekezett titkolni, jókedvet színlelni. Valójában
szégyellte, hogy madár létére szédülős.
A szomszédban volt egy csodaszép fehér galambleány. Néha-néha
elbeszélgettek egymással, és neki hamarosan elmondta szíve végtelen
fájdalmát. Pihe, mert így hívták a galamblányt, sokáig törte a fejét,
mit tehetne a barátjáért. Természetesen nem árulta el senkinek, amit
megtudott, épp ezért csak a saját ötleteire hagyatkozhatott.
Egy napon, miközben a földön csipegette az elszórt magocskákat, talált
egy érdekes tárgyat. Az a valami piros volt, hosszú, keskeny, mégis
erősnek tűnt. Több vékony szálból volt összesodorva. Az bizony egy szál
piros fonal volt, de ő ezt nem tudta, csak azt: épp jó lesz neki ahhoz,
hogy segítsen Burukknak.
Felcsippentette a csőrébe, és vitte a barátjához.
- Nézd csak, mit találtam! - mutatta neki. - Ezzel megtanítalak repülni, bízni saját magadban - ígérte Burukknak.
De ő kétkedve figyelte. Ettől a valamitől fog elmúlni az ő szédülése?
Erősen kételkedett ebben, de nem szerette volna megbántani Pihét, hát
beleegyezett.
- Fogd a csőrödbe a végét! - szólította fel a galamblány. - A másik
végét én fogom jó erősen, és hidd el, nem ereszteném el a világért sem!
Nem fogsz leesni, mert a madzaggal megtartalak! Induljunk!
Megfogták hát a szép piros fonal két végét a csőrükkel, és felszálltak.
Először csak a földhöz közel repkedtek, hogy megszokják a furcsa
köteléket. Nem is volt baj, Burukk könnyedén szállt. A fonal csak a
biztonságérzés miatt volt köztük, meg nem feszült egyszer sem. Nem
kellett tartania Pihének. Gondolta, menjünk óvatosan feljebb,
magasabbra!
Hamarosan érezte, hogy a fonal feszül, visszatartja, már úgy húzta
Burukkot maga után, feljebb és feljebb. De nem adta fel, pedig ő is
fáradt ettől. Igyekezett lelket verni a barátjába, nyugtató szavakat
búgott felé, biztatta, hogy sikerülni fog, csak bízzon meg önmagában.
Tárja szét a szárnyait, feküdjön fel a szélre, és hagyja magát a
légáramlattól vezetni. Mutatta is, hogyan kell, és rászólt Burukkra,
hogy nyissa ki a szemét.
- Nézd, milyen gyönyörű a világ! - búgta hátra neki. - Ott, a patak
partján illatos virágok nyílnak, a víz hűvösen csobog, és néhányan már
ott oltják a szomjukat. Látod? És ott a parton finom magok várnak
ránk...
Nem mutatta, hogy észrevette: a madzag már nem feszes, már nem kell
vontatnia a barátját, repül magától. Nem zavarta meg, nehogy kiessen
ebből az állapotból, és visszatérjen a félelme. Majd, ha már maga is
rádöbben, hogy immár szabadon szárnyal, rájön: nincs mitől rettegnie.
Percek, vagy órák teltek el így? Nem tudta. Nem volt fontos. Amikor
Burukk megelőzte, és már elöl repült, de még önkéntelenül, ám
szükségtelenül kapaszkodott a fonalba, kicsit húzatta magát. Ő eleinte
nem vette tudomásul, ám hirtelen megérezte, hogy Pihe nem verdes a
szárnyaival. Hátrapillantott rá, megnyugodva látta, hogy nincs semmi
baja, csak élvezi a vontatást. Egy pillanatra megijedt, hogy leesnek, de
Pihe azonnal rászólt.
- Kettőnk súlyát is elbírod, nyugodj meg! Látod, te tartasz engem is! Mégsem estél le, és nem is fogsz! Soha!
Ettől aztán Burukk végképp megnyugodott, és még órákon át játszottak,
míg csak el nem fáradtak. Burukk szédülése soha többé nem tért vissza,
talán azért, mert végre szembe mert nézni azzal, amit addig veszélynek
érzett. Többé nem taszította az égbolt végtelen magassága, a szabadság
boldog érzetével szárnyalt a kékségben, Pihével az oldalán.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!