ELGONDOLKODTATÓ ELMÉLKEDÉS A BOLDOGSÁGRÓL...

Az élet által igazoltan el kell,hogy fogadjuk: az ember nem a beleszületett körülményei, hanem önmaga által választott hozzáállása folytán boldog, vagy boldogtalan. A legfontosabb ennek megítélésében az önmagunkról alkotott vélemény, az az önmagunkhoz fűződő viszony.Sem "én központú", sem önfeladó hozzáállással nem lehetünk boldogok. Törekednünk kell pozitív "én kép" elérésére. Helyes ha: -másoktól nem értékeljük magunkat kevesebbre. -ha mindig találunk magunkban valami érdekeset, -ha minden nap fedezünk fel magunkban valami újat, értékeset, szeretni valót. - ha érzelmeinket kontroll alatt tudjuk tartani, - ha a bajban önmagunknak tudunk vigaszt nyújtani, - ha minden könnyen megyen sem bízzuk el magunkat. Lelki egyensúlyunk megtartása kiemelten fontos szempontunk kell, hogy legyen.Gondolatainknak pedig támogatónak, megértőnek,elfogadónak, bizakodónak, reményt adónak... Az önmagunkba vetett hit a legnagyobb segítségünk, ez ad erőt akkor, ha nehéz helyzetbe kerültünk.Ez pedig elkerülhetetlen... Ha az önmagunkba vetett bizalmat másra is kivetítjük, mások is fogják keresni társaságunkat, és örülnek majd nekünk. Ha igaz az az elmélet, hogy "boldog az, aki azt csinálja amit szeret", akkor ebből az is következik, hogy jól felfogott érdekünk megkeresni azt a körülményt, vagy dolgot, szempontot, amit szerethetünk abban amit csinálunk.Legyen szó bármiről is... Azt is jó, ha tudjuk és belátjuk, hogy boldogtalanságunk -azaz negatív önértékelésünk- legfőbb oka az, hogy nem reálisan, életszerűen gondolkodunk, vélekedünk, hanem idealisztikusan, elvárón, múlthoz ragadtan, előítéletesen és téves eszmerendszertől, leginkább az egónktól vezéreltetve. Az ember nem attól boldog amije van, amit birtokol -amit az anyagias szemlélet sugall-, hanem attól, hogy a vele történt eseményeket hogyan éli meg? A normális megélhetésért, életkörülményekért természetesen még nehéz körülmények közt is küzdeni kell. A hétköznapok sok kis öröme, a mások örömében való osztozkodás hivatott és segít a negatív eseményeket ellensúlyozni. Az életünk nem rabszolgaság, hanem vissza nem térő alkalmak és lehetőségek sora...Ne engedjük ezeket el magunk mellett.Minden történésben lehet csodára okot adó örömforrás, csak úgy kell fogadnunk, és feldolgozni magunkban, ami a mi felelősségünk.

Nagy Dezső Zoltán