Levelek (lelkek) vagyunk mindannyian, függetlenül a külsőnktől
(egy igaz történet)


Egy főorvos mesélte, hogy a rokonának gyermekük született, torzszülött volt. A férj és a feleség szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. A férj minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet, nem tehetik tönkre azzal, hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek. (...)
Az feleség azonban megmakacsolta magát. Nem! A gyermek az övék, és velük marad. Így a gyermeket pólyában hazavitték.

Megszokták. Aki először látta a gyermeket, nem értette, hogyan lehet ilyen teremtményt megszokni.
A lány növekedett, nagyon kedves, angyali gyermek volt, nem angyali testben.
A szülőknek még két gyermekük született, szépek, egészségesek, akik nagyon szerették a nyomorék testvérüket, kocsiban sétáltatták az utcán, és nem törődtek azzal, hogy a többiek kinevették.

Az egészséges gyerekek kirepültek a családi fészekből, a nyomorék lány otthon maradt, (nem halt meg, ahogy az orvosok megjövendölték)

A férjnél 45 éves korában leukémiát állapítottak meg. Összetört. Egy munka közepén volt, amit be akart fejezni, hiába látta a munka végét, úgy érezte, hogy mindennek vége. Úgy van az, hogy amikor nagy ritkán egy optimista tör össze, az nagyon szomorú tud lenni. A feleség próbálta vigasztalni, de mindhiába, egész nap sírt. Megfelelő donort kerestek, aki csontvelőt adhatott neki. A feleség felajánlotta, de felvilágosították, hogy ő nem megfelelő, nagyon nehéz megfelelőt találni. Van lehetőség nemzetközi adatbankban, sikeres lehet a keresés, de gyakran sokat kell várni.
Mig egyszercsak felvetődött a lehetőség, a donor legyen az otthonmaradt kisleányuk.
A torz kisleány, aki megszületésekor akkor olyan volt mint egy levél, a Teremtő által küldött levél..., akinek a sorsa fölött dönthettek, szeretettel nevelik, vagy intézetbe adják.

Általában csak nagy sokára érthejük meg Isten mit miért tesz? de egy biztos, hogy "semmi nincs véletlenül", Isten útjai kifürkészhetetlenek!