Kata hat éves lett. Szeptemberben kezdte az iskolát, amit már nagyon régen várt.
Amikor megkezdődött a tanév, és vele a komoly munka, a tanulás, Kata szeretett is iskolába járni, meg nem is.
Szeretett, mert pár hét alatt is sok mindent megtanult, hiszen nagyon szorgalmas, jó eszű kislány volt. És hogy miért nem szeretett? Őszintén szólva, az alakja miatt. Azért, mert társai sokat csúfolták a súlya és az ügyetlensége miatt. Egyetlen gyermek volt csupán az osztályban, aki így is elfogadta, sőt megszerette. Sokszor meg is védte a többiekkel szemben. Katának ő lett a legjobb barátja, Panni.
Kata a tanév végén elhatározta, hogy a nyári szünetben sokat tornázik, és megpróbál lefogyni. Azt gondolta, talán így jobban elfogadják a többiek. Rengeteget tornázott, és az étrendjén is változtatott. Ebben anyukája is segített neki. Kemény munkájának, kitartásának meg is lett az eredménye. Egészen új külsővel kezdte a második osztályt. Alig ismerték meg az osztálytársai! Csak Panni nem lepődött meg a változáson, hiszen a szünetben sokat bátorította barátnőjét, hogy sikerüljön elérni a célját.
Ám nem csak az változott meg Kata életében, hogy többé nem csúfolták. Az edzéseknek köszönhetően a sportversenyeken is kiváló eredményeket ért el. Egyik érmet a másik után nyerte! Pajtásai felnéztek rá, kicsit irigyelték ugyan, de a szemébe dicsérték, hízelegtek neki. Ő lett a „legmenőbb” az osztályban, s ettől bizony a fejébe szállt a dicsőség. Egyre beképzeltebb lett, s egyre többször feledkezett meg Panniról, a barátnőjéről. Ő csendes kislány volt, soha nem tette volna szóvá ezt Katának, pedig nagyon bántotta a dolog.
Pár hónap múlva egy szörnyű napon Kata megsérült egy versenyen. Leesett a gerendáról, és olyan súlyosan megsérült a lába, hogy nem sportolhatott tovább. Menni is nehezen tudott ezután, eleinte mankóval járt. Sokáig sántikált, és azok, akik nemrégiben még a barátainak mondták magukat, most elfordultak tőle. Igaz, nem csúfolták, de sajnálni kezdték. Már más lánynak hízelegtek, azt dicsérték. Rajta szánakoztak, s Katának ez rosszabb volt mindennél. Vele már nem is beszélgettek, soha nem kérdezték, hogy érzi magát, fáj-e a lába. Katának igazából nem is a lába fájt, hanem a szíve.
Egyedül Panni nem hagyta cserben. Ő volt az egyetlen társa, aki biztatta, támogatta, beszélgetett vele. Neki kiönthette a szívét, a kislány ugyanúgy kiállt mellette, mint amikor még elsősök voltak. Elfogadta most is, amikor mások nem.
Kata csak most döbbent rá, hogy egyetlen igazi barátja van, s nagyon szégyellte magát, amiért régebben elhanyagolta Pannit. Most értette meg igazán, hogy mi a barátság, és hogy mit is jelent az a mondás: Bajban ismerszik meg a jó barát!