A búcsú szó jelentése: büntetéstől való szabadulás, a bűnök elengedése.

A Csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza. IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett. Akkor a búcsú július 2-án, a templom búcsús napján, Sarlós Boldogasszony napján volt. Tehát Csíksomlyó a középkor óta jelentős Mária-kegyhelynek számít.

Az erdélyi katolikusok egy legendás csatához kötik a búcsújárás egyik hagyományát. A legenda szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyertyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkbe, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet – a hagyomány szerint – Szűz Máriának köszönhetik, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban. Nem létezik hiteles történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a csata valóban megtörtént volna.

A 17. századi tatár-török támadások súlyos csapást hoztak a térségre. A csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobrot sem elvinni, sem elégetni nem tudták. A monda szerint a szobor olyan súlyossá vált, amikor a török vezér el akarta vitetni, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták elhúzni. A török vezér ezt látva kardjával megsebezte a szobor nyakát és arcát, amelynek nyomai ma is látszódnak.

A templomot 1664-ben újjáépítették. A 19. században pedig barokk templom épült omladozó elődje helyére.

Nemzeti kegyhellyé Csíksomlyó csak a trianoni trauma után vált. Elég ellentmondásos módon a magyar nemzeti búcsújáróhely Románia közepén alakult ki… E tekintetben a búcsú egyik leglényegesebb vonatkozása a Regnum Marianum eszmeisége, amely a Szűzanyának felajánlott Szent Korona gondolatán alapul. Csíksomlyó alapvetően a Segítő Máriával való találkozás helye, a búcsú pedig ennek alkalma.

Évről-évre több százezren gyűlnek itt össze. A pünkösd szombatján délután 1 órakor tartják a nagymisét.  Máriát dicsőítő énekkel és körmenettel érkeznek a hívők. A gyergyóalfalusi keresztalja megy a menet elején, amelyhez újabb és újabb városokból és falvakból érkező keresztaljak csatlakoznak. A menet a több kilométer hosszúságot is eléri. A körmenet legértékesebb tárgya a labarum, azaz a hadi zászló, amely az ókorban a győzelem jelképe volt. A díszes kelmével bevont méhkas alakú jelvényt a pünkösdi búcsú alkalmával a főpapi kordon előtt viszi a helyi katolikus gimnázium legjobb végzős diákja. A menetet a csángók zárják.

A menet a kegytemplom mellett szétválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról kerüli meg és megy fel a nagymise helyszínére, a másik ág jobbra fordulva megy fel a hegyre. Amikor a papság a labarummal felér a Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket.

A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, több férfi piros vagy fekete szegésű fehér posztónadrágot, azaz “harisnyát” visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt. Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.

A búcsúról a hívők nyírfaággal a kezükben vagy járműveiket azzal feldíszítve térnek haza. Búcsúfiaként a legjellegzetesebb a mézeskalács.