Bölcs törvény

Nem vehetjük rossz néven az ókori bölcsektől, hogy nem ismerték a hormonokat, nem sok fogalmuk  volt arról, hogyan működik a test, amelyben éltek. Annyit láttak, hogy az emberek, főleg a fiatalabbak – de az öregek se jobbak – mindig csak azt akarják. Hallották a fecsegést a titokzatos szerelemről, sejtették, hogy a szerelem különböző istenei felelőtlenül lövöldöznek a nyilaikkal, és ez egyáltalán nem tetszett nekik. Akkor már feltalálták a házasságot – sajnos muszáj volt, mert a kandúrférjeket másként nem lehetett rászorítani arra, hogy eltartsák, fölneveljék a kölykeiket. A macskanők ritkábban szabadultak el a kölykök mellől, de alapjában véve ők is ugyanazt akarták. Nem lehetett aludni, akkora volt a nyervákolás a háztetőkön.

Házasság, nem házasság, egy szerelmes macskát semmi sem érdekel. Föl akar menni a háztetőre, aztán mindent bele.

Nem lesz ez így jó, mondták a bölcsek, a házasság szentség, te az enyém, én a tied, mindörökké ámen. Idegen háztetőn nem nyervákolunk. Csak. Mert nem. Tilos.

A macskák egy kicsit óvatosabbak lettek, de azért nem ijedtek meg, á dehogy. Kicsit halkabban doromboltak, de továbbra sem lehetett tudni, hogy melyik kölyök kié.

Ápasztamba, egy indiai bölcs, eldöntötte, hogy véget kell vetni ennek a nagy macskálkodásnak. Törvénybe iktatta, hogy kötelező a hűség. Különösen a férfiakat kell megbüntetni, megszégyeníteni, akik ugyebár a teremtés koronáinak vallják magukat, aztán rossz nézni, hogy kivel mit csinálnak. A házasságtörésen ért férjre szamárbőrt kell húzni, rendelkezett a bölcs, a szőrével kifelé, ha valaki nem tudná magától. Hat hónapig kell viselnie ezt az uniformist, és ez alatt az idő alatt csak koldulásból élhet. Kopogtasson be a házak ajtaján, aztán ha ajtót nyitnak, vallja meg, hogy miféle szörnyű bűnt követett el, hányszor és hogyan. Ha adnak neki egy kis alamizsnát, azt megeheti, ha nem adnak, akkor éhen marad.

Eddig ez nem mese, egyszer tényleg hoztak egy ilyen törvényt Indiában.

A csúnya, öreg macskanők örültek, a többiek dorombolás nélkül tették a dolgukat.

Egy kis idő után a szomszédos Perzsia bölcsei elhatározták, megnézik, hogyan vált be odaát a nagy port fölvert kísérlet. Lóra, tevére, öszvérre ültek, és átkocogtak Indiába. Nézelődtek, aztán egyre élénkebben figyeltek, de bizony nem láttak egyetlen urat sem, aki talpig szamárbőrben koldult volna.

Mindenekelőtt gratuláltak Ápasztambának a kiváló törvényhez.

A bölcs lehajtotta a fejét, és így szólt:

Mindjárt az első héten vissza kellett vonnunk. Nem volt elég szamarunk.

A hormonok továbbra is azt csinálják velünk, amit akarnak. Meg persze a szamarakkal is.