"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.
Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

/ Kodály Zoltán /

Hosszú évek óta az éve leghosszabb napja ( június 21)"hivatalosan" is a zene ünnepe. A Zene Ünnepét 1982-ben tartották először Franciaországban. Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg.

Valami olyasmi volt az elgondolás, hogy az év leghosszabb napját szenteljük a muzsikának, műfajfüggetlenül, ingyen, mindenki legnagyobb örömére

Ma már a Zene Ünnepe európai, sőt nemzetközi méretűvé vált : több mint 100 országban rendezik meg ugyanazon a napon, június 21-én.

Az Úristen legszebb, legnagyobb-szerű ajándékai közé tartozik a muzsika, amellyel az ember sok kísértést és rossz gondolatot elűz.( Luther)

Zongorahangversenyen

Árad a zene, e csodafolyam!
Zene van e művészujjakban!
E kamarakoncert elvarázsol.
Elvonatkoztat e kemény világtól.

Egekbe emel, élményt ad! Szívderítően vigasztal
E dallamfolyam örömöt okoz,
segít a lélek szárnyalásához,

nem törődve a világgal!
Zene! Csak szabadon szárnyalj!
Boldogsággal töltsd meg szívünket
és gazdagítsd az életünket!

Óh, mesteri muzsika!
Műzsák szép ajándéka!
Árad, mint a tenger!
Szépséggel áraszt el!

Szívem telik e széppel,
az ömlő zenével!
Féktelenül jön
e szépségözön!

Istenem! Az élményt köszönöm!
Érzem, hogy szívből szívbe jön!
Csoda e nagyszerű szépségélmény,
amelyet most megélhettem én!

Halász István

Tóth János: A zene varázsa

Halk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magány
Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.
Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik
A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.
Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
A zene megtölt, feledek mindent s hallgatom boldogan.


Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.
Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele

A zene az kell

Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!

A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindeki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

A zene az kell, mert nem adjuk fel,
egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el,a zene az kell, mert körülölel,
ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép