A parfüm illatos illó olajok és aroma vegyületek keveréke, amely az emberi testnek, állatoknak, ételnek, lakhelyeknek kölcsönöz kellemes illatot.

A szó „parfüm”, a latin „per fumum”-ból ered, és annyit jelent: füstön keresztül. Az illatszer készítés művészete az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban vette kezdetét, és tovább finomult Rómában és Perzsiában. Az első írásos emlék egy illatszer készítőről, egy négyezer éves mezopotámiai kőtáblán található, a megörökített kémikus egy nő volt, Tapputi, aki virágokat, olajt, palkaszárat desztillált, majd leszűrte és tárolta az így kapott aromákat.

A régészek, 2005-ben tárták fel Pygros-ban, Ciprusban, a legrégebbinek vélt parfümöket, amelyek állítólag meghaladják a 4000 évet. A parfümöket egy ókori illatszertárban fedezték fel, legalább 60 kisebb palackos üveget. Az ókorban az emberek olyan növényeket és fűszereket, mint a koriander, mandula, mirtusz, fenyőgyanta, bergamot, használtak illatosító szerként, de a virágokat is kedvelték.

Az arab kémikus, Al-Kindi (Alkindus), írta az illatszerek kémiájának és desztillálásának könyvét, a kilencedik században. Ez a könyv több mint száz illatos olaj, gyógyír, aromás víz, helyettesítő anyag vagy drága gyógyszerek utánzatának receptjét tartalmazza. Ugyanakkor, a könyv leírja az illatszerkészítés és az ehhez szükséges eszközök elkészítésének módját, mint például a lombik elkészítését.

A perzsiai Ibn Sina (másképp Avicenna) vezette be azt az eljárást, amely során desztillációval a virágokból olajokat vontak ki. Ez a parfüm készítés legismertebb módszere még napjainkban is. Ibs Sina először a rózsával kísérletezett. Felfedezéséig, a folyékony illatszerek olaj, összezúzott növények és virágszirom keveréke volt. A rózsavíz ennél finomabb volt és hamar népszerűvé vált.

Nyugat Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert. Kelet Európában, 1370-ben, a magyarok készítettek egy illatszert Erzsébet királynő parancsára, illatos olajokat keverve alkoholban. Ezt az oldatot mai napig úgy nevezik a parfümiparban, hogy magyarországi víz.

A parfümkészítés művészete virágkorát élte a reneszánsz korszakában, Olaszországban. A tizenhatodik században, az olaszországi parfüm termékeket Medici Katalin személyes parfüm készítője, florentinai Rene, illatszerész műhelyéből szállították Franciaországba. Renenek köszönhetően, Franciaország hamarosan Európa parfüm és kozmetika központjává vált.

A virágok termesztése a parfüm esszenciákhoz, a 14. században kezdődött és fő iparággá vált Franciaország déli részein. A 16. és 17. század között, a parfümöket elsődlegesen arra használták, hogy a testszagokat leplezzék, hiszen akkoriban nem igazán fürödtek az emberek.

Németországban, az olasz borbély, Paolo Feminis hozta létre a ma is híres Aqua Admirabilis nevű kölnit. Az ő unokaöccse Johann Maria Farina (Giovanni Maria Farina) 1732-ben vette át az üzletet. A 18. századig, aromás növényeket termesztettek Franciaország Grasse régiójában, Szicíliában, és az olaszországi Calabria-ban, a parfümkészítés nyers anyagjaiként.

Még napjainkban is, Olaszország és Franciaország az európai parfümkészítés és parfüm kereskedelem központja.

forrás: internet