A könyv napja - április 23.

1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra.
Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ez a nap A SZERZÕI JOGOK NAPJA is. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására a mai rohanó világban. Egy felmérés szerint az emberek 12 %-a semmit nem olvas, 14 % mondja magát rendszeres olvasónak.

A katalánoknak ez a nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a “rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.

"Kezdjük rögtön az irodalommal, és azzal a ténnyel, hogy az irodalom a szavak művészete.”
Northrop Frye
“ Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejőznek… a legszebb szobrok, minden szobor.. csak ki kell fejteni. Így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket – vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorendben ütitek le őket!”
Babits Mihály  

A mód, ahogy egy könyvet olvasunk – vagyis a minőség, amit a könyvbe beviszünk – ugyanúgy gazdagítja azt, mint a szerző gondolatai. Aki tud olvasni, megtanulhat elmélyülten olvasni, ezzel színesebbé, tartalmasabbá teheti az életét.
Norman Consins
A könyvek nem élettelen papírok, hanem a polcon sorakozó élő elmék. mindegyik a saját hangján beszél, és mint ahogy egy lejátszóból gombnyomásra felhangzik a zene, levéve és kinyitva egy kötetet, meghalljuk egy térben és időben messze lévő társunk hangját, amint értelmünkhöz és szívünkhöz szól.
Gilbert Highet  

Van mohón kíváncsi ember, aki el akar olvasni egy könyvet, és van fáradt ember, aki akar egy könyvet, hogy olvasson. A különbség óriási.
G. K. Chesterton
A könyv birodalma az egyetlen hely, ahol anélkül vizsgálhatsz meg agy törékeny gondolatot, hogy szilánkokra törnéd, vagy anélkül tanulmányozhatsz egy robbanásveszélyes gondolatot, hogy a levegőbe röpítene. Egyike azoknak a mennyei helyeknek, ahol az emberi elme ki van téve a provokációnak, mégis élvezheti a magány boldogító varázsát.
Edvard P. Morgan.  

A nagyszerű könyvek ránk kényszerítik kimért tempójukat. Ez nem teszi őket unalmassá. Ellenkezőleg. Kibontják előttünk az emberi létezés sokszínű gazdagságát. Ám ezt a maguk diktálta feltételekkel teszik. Nem sietnek, ráérnek. Szerzőik tudták, hogy a világon mindennek megvan a maga kihordási ideje, amit nem lehet siettetni. Aki sürgeti a sorsot, saját csapdáját ássa meg.
Mortimer Feinberg és John J Tarrant

“Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából, és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, mint amennyi elektromosság az írott szóba belefér.”
Stefan Zweig

Zöld ruha, piros ruha, sárga barna…
A könyvek varázsa odavan ma.
(Babits M.: Zöld, piros, sárga, barna…)

Csak nézem gerinceiket
a címeket a neveket
valami bennem földereng
hogy egyik-másik mit jelent
hogy rég-rég hány cinkos napot
töltöttem vélük izgatott
szimbiózisban míg nekem
nyilatkoztak készségesen
s én azt hittem hogy titkaik
segítenek majd valamit
ha minek hozzám köze lesz
majd feleletre kötelez
hogy a rejtélyek könnyedén
tárulnak tőlük elibém
és egyáltalán hogy velük
simábban megy mint nélkülük
s ők az igazi társaság –
a kisvilág a nagyvilág
a többi: a való való
legföljebb megbocsátható
mivel csiszolni toldani
meggyújtani kell s oltani
és rózsaszín szemüveget
véve nézni csak úgy lehet
s nem élvezni – kibírni kell
otromba tényezőivel
viszont a könyvek… ők viszont
ők biztos biztonsági pont –
Hát így – De most már renegát
szeme fut a könyveken át
s ha levesz egyet kézbe fog
szíve gyorsabban nem dobog
s ha lapoz benne s ha megáll
mert csöppke bogarat talál
– bár mákszemnél is kicsinyebb –
boldog borzongás lepi meg
s úgy nézi már a szöveget
mint elcsúfított terepet
melyen a bogár örömét
nyilván zavarják a sötét
pontok vonalak kanyarok
unalmas katona-sorok
pedig csak azért a világ
hogy ő jól érezze magát
hisz több ő több mint az egész
szemfényvesztő erőlködés
amit hordoz e lila lom
e halott könyv-sokadalom
Csorba Gőző

A magyar író

“ Mint égő fáklya, mely sebtében lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.”-
Míg az értetlenek nagy -bátran ítélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a bölcs örömmel szemléli, csudálja:
Ő, (noha van máris, ki szívből dícséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Sajátérdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igazi maradéki
Hív fáradozásait megköszönik néki.
Batsányi János