Szeretettel köszöntök mindenkit!

Igó Norbert Krisztián vagyok, 21 éves.

Cegléden lakom, hobbim nagyrészét írással és sportfoglalkozással töltöm.

                                               A Kolónia

                                                     ( 1. részlet )

Ezt a Kolóniát több mint 200 éve alapították Magyarországon. 1784-ben egy Csikós Gergő nevű fiú, tizenévesen tapasztalta Önmagán természetfeletti képességét. A körülötte élő emberek azonban nem tudták elfogadni emiatt Őt, elhúzódtak és féltek Tőle. Gergő képes volt kapcsolatba lépni a szellemekkel, beszélgetni tudott velük. Egy napon azonban régebben elhunyt rokonainak szellemével találkozott. A szellemek elmondták Gergőnek hogy nem Ő az egyetlen a családból aki részese a természetfeletti képességnek. Miután megértette hogy a család többi tagja is különleges volt, így megfogant benne egy ötlet. Alapít egy családon belüli Kolóniát. Legfőképpen abból a célból hogy valami összetarthassa a családot. A család tagjai így elmondhatták egymásnak képességük titkait, megoszthatták egymással az érzéseiket elvégre nem minden ember mondhatta el magáról hogy különleges.
  Gergő odafigyelt a Kolóniára, fontosnak tartotta azt hogy a tagok tisztában lehessenek a képességeikkel. Nem akarta hogy úgy tekintsenek rá mint egy betegségre. Mivel meg volt a módszere arra hogy ez ne így legyen, külömböző próbatételek alá vetette a kétségben élő tagokat. Mindenkinek használnia kellett a képességét ahhoz hogy megoldhassa a számonkért próbákat. Eleinte úgy tűnt ettől csak mégjobban a tagokat, saját képességüktől. Gergő azonban helyesen cselekedett, és egyre több majd később nehezebb próbák alá vetett mindenkit.                                    
  Mivel a tagok nem egyfajta hanem külömböző képességgel rendelkeztek így Gergő a hozzájuk illő próbák alá vetette Őket. Az egyik tag képes volt többszáz méter magasra felugrani. Mint minden már ember, egy nagy lendület segítségével felrugaszkodott a levegőbe- csakhát nem 1-2 méterig jutott el hanem olyan magas pontig ahol szabad szemmel már nem is lehetett látni. Gergő felvitte hát egy nagyon magas, ám lejtős dombra. A domb egy másik oldalán egy erdő látszódott  úgy 3 kilóméterre,ahol hemzsegtek a vaddisznók és a farkasok.  Közöttük pedig többszázméteres mélységben a falu nádfedeles kunyhóit lehetett látni apró méretben. Gergő elmagyarázta rokonának, hogy ugorjon annyit hogy pontosan érkezzen a túlsó erdő, legközelebbi fa tetejére s annak rá a fatörzsére. Ugyanis a nem sikerül neki olyan lendülettel ugrania, nem csak hogy lezuhan hanem a túlsó erdő vadjai is rá támadnak. A különleges képességgel rendelkező fiú, ilyenkor természetes hogy csak egy fiúnak és nem pedig egy bátor, métereket ugró férfinak képzelte magát. Nem bízott Önmagában, és már csak a puszta gondolattól hogy nem sikerül neki máris rázta a hideg. Gergő ezért magához húzta Őt és élesen a szemeibe nézett. Majd megkérdezte Tőle hogy képes-e mégis métereket ugrani, mire a reszkető rokon csak a fejét merte bólogatni. Gergő a komor arcvonását nagyon lassan büszke mosoly váltotta fel majd erős vállveregetést adván rokonának azt mondta neki, akkor biztos sikerülni fog.  A fiú arcán nem lehetett látni hogy leküzdötte minden félelmét, azt viszont igen hogy meg akarja próbálni. Hátrább lépett jó néhány métert és farkasszemet nézett a kilóméteres távolságban álló magas, fáradt lombkoronás fákkal. Gergő még utoljára odasúgta neki hogy most csak annyit kell tennie hogy felugorjon a fára. A fiú nekifutott és egy hatalmas lendületet véve, olyan magasra felugrott mindta egy ágyúból lőtték volna ki. Gergő csupán annyit látott rokonából mintha elhajított volna egy almát. Hihetetlen magasan és gyorsan szállt a levegőben. Majd eltűnt. Nem hallott és nem látott semmit. Pillanatok alatt helyet változtatott, az egyik másodpercben még elrugaszkodott mire a másikra már nyoma sem volt. Gergő ezután felfigyelt arra, hogy a túlsó erdő legközelebbi fájának a lombkoronája megrezzent. Élesebben próbált előre figyelni, és büszkeségtől elégedetten kezdett el tapsolni. Sikerült hát. A fiú mindkét kezével s mindkét lábával erősen szorította a fa vastag törzsét. Olyan hangosan kiáltott örömében hogy még a falu lakossága is meghallotta.
  Csikós Gergőnek sikerült az ami a család régebben elhunyt tagjainak egész életükben nem. Megtaníttatni másokkal hogy hogyan használják, hogyan uralják képességeiket még akkor is ha félnek tőle. Rokona, ha nem is hitt Önmagában és óriási félelmek közepette de sikerrel járt mert megvolt benne az a tulajdonság ami a világon minden más kétséget képes legyőzni: az akarat.