Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem
a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a
szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a
közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi
gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort
hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a
temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel.
Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák
árnyékában...
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a
szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és
télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni,
két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez
a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát
tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a
maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja
van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat
és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani
érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is
hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és
utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az
ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye
csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat
ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a
dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és
elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló
munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi
gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!