Sziasztok!c9n me9g faj vagyok itt.Kedves Bubu!Előszf6r is gautrle1lok az eskfcvőhf6z e9s sok boldogse1got kedve1nok edgy ismeretlenfcl is!Megke9rhetlek arra, hogy f6sszefoglald milyen papedrok kellettek a kinti he1zasse1gkf6te9shez, mi volt a pontos menet (hova kellett előszf6r menni), stb?Prf3be1ltam f6sszeszedni a bejegyze9sekből, de elvesztettem a fonalat :SElőre is nagyon kf6szf6nf6m!dcdv,Jasmine

mxLnU7 odvacddiloqd, [url=http://oonartnawqfi.com/]oonartnawqfi[/url], [link=http://imdqnomrtxln.com/]imdqnomrtxln[/link], http://itrdldtftexo.com/

 

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! "

 

HKXeNs , [url=http://eoybpnjnwmcn.com/]eoybpnjnwmcn[/url], [link=http://uzwedwbuhkfz.com/]uzwedwbuhkfz[/link], http://zwpcgexonxrk.com/

 

Az ablakom kertre nyílik, ahol kialakítottak egy kis játszóteret. A gyerekeket mágnesként vonzza egy kupac homok, nyakig merülnek a mocsokban, a vödröcske és a kislapát a szocializációjuk legfontosabb eszközei. Megannyi ok a konfliktusra: a gyerek üt, csíp, karmol és harap, a tettlegességet üvöltés vagy visítás követi, a gyengéd szülői figyelmeztetés lepereg, mint a homok. Ilyen az ember, a vékony máz nélkül, amivel a nevelés megkísérli elfedni az ösztönös agressziót, és azt is pontosan látjuk, hogy ez a máz milyen vékony, amikor kirobban egy-egy háború.

MÓRA FERENC: A PILLANGÓK KIRÁLYA

 

 

Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!

 

Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.

 

- Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.

 

Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.

 

- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.

 

- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak.

Your thinking mtahces mine - great minds think alike!

Ezekben a napokban olimpikonjaink jó szereplésének örül az egész ország,  büszkeséggel tölt el mindenkit, hogy az érmek arányszáma tekintetében a leghatalmasabb országokkal vetélkedünk. Ilyenkor felmerül a gondolat, jó lenne, ha egyszer mi rendezhetnénk hazánkban az ötkarikás játékokat. Ez nem csupán vágyálom, realitása van. Ennek érdekében alakult és tevékenykedik civil kezdeményezésként, a nemzeti egység jegyében a Budapesti Olimpiai Mozgalom. http:/www.budapestiolimpia.hu

A politika hajlandóságot mutat a pozitív döntésre, és a hazai és külföldi üzleti körök is támogatják a budapesti olimpia gondolatát.

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Szegény tata

 

Akkoriban még jó világ volt, az emberek rágyújtottak az utcán vagy az étteremben, a gyereket szalajtották sörért, ha úgy adódott, és a sarkon csini tündérek várták a jó szerencsét. Nem azt mondom, hogy semmitől se féltünk, de volt bennünk egy kis egészséges lazaság, ami nekem még most is hiányzik – most, hogy egész nap fekszem, és Kati nővér beköti az infúziót.

 

Tudom én, hogy most jön a kioktatás, mit kellett volna, mit nem kellett volna – meg vannak ezek a szánakozó-féle emberek: Jaj, szegény tata, milyen rossz lehet neki, jaj Istenem, mi lesz, ha meghal a szegény tata?