VIRTUÁLIS MÚZEUM LÁTOGATÁS



http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon.

Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt.

Egy nő ült le a mellette lévő ülésre.

Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.

"Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."

Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.

Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél.

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni

Van egy ismerősöm, fogjuk rá, hogy távoli (mert azt csak mégsem vallhatom be, hogy a rokonom, bár az ember nem maga szokta megválogatni a rokonait), az illető párttitkár volt, amikor az volt a módi, most meg nagy templomjáró. Reggelenként megnézi, hogy melyik kormány van hatalmon, aztán kommer vagy jobbszélső, ahogy kell. Jól él, aztán bánja is ő, hogy minek tartják? Szélkakasnak? Fouché-nak? Vagy keressünk még durvább kifejezést?

Annyi biztos, hogy nem ő az első.

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében...
Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain.

A szeretet tudatod olyan állapota, amikor boldog vagy, amikor táncol a lelked. Valami vibrálni, sugározni kezd bensőd legközepén; valami lüktetni kezd körülötted. Lassanként elér másokhoz is: eljuthat nőkhöz, férfiakhoz, sziklákhoz, fákhoz és csillagokhoz.

Amikor szeretetről beszélek, erről a szeretetről beszélek: a szeretet nem kötelék, hanem létállapot. Ne feledd: ha mindannyiszor a szeretet szót használom, egy lét állapotra gondolok, és nem egy kötelékre.

FEHÉR FOLYÓBAN

Fehér folyóban fürdik a nap,

Sugarai cirógatják hajadat,

Szikrái elszállnak tova,

Tenyerembe hull ezüst hamva.

Sétálsz a víz tükrén,

Csodás arcodat nézem én.

S minden tücsök zenéje,

Halak tátogása,

A víz édes moraja,

Mindenki csak azt mondja,

Fogd a kezét, öleld a testét,

Marcangold ajkaddal ajkát,

Lábaddal szorítsd lábát,

Izzadtságcseppjei a nyakán gördüljenek le,

Hátadat feszítsd hátának,

Úgy adjatok gyönyört a világnak.