A valódi önbizalom sérthetetlen.

Ott, ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.
Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha meg

Salim, a földhöz ragadt halász a Gangesz partján lakott. Egy sikertelen halászat után bánatosan ment haza és azon gondolkozott, hogy mit is csinálna, ha gazdag lenne.
Egy zacskóba rúgott, amelyben érzése szerint kavicsok voltak. Szórakozottan egyiket a másik után dobálta a vízbe.
- Ha gazdag lennék, vennék magamnak egy házat – és bedobta az első kavicsot.
- Szolgákat is alkalmaznék – és a második kavics is elrepült.
- Bővelkednék minden finomságban – utána a harmadik és a többiek.

A kómában fekvő asszony haldoklott. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték az égbe, és ott állt a bírói szék előtt.

- Ki vagy te? - kérdezte egy hang.
- A polgármester felesége - válaszolta.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.
- Négy gyermek anyja.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy.
- Tanítónő vagyok.
- Nem a foglalkozásod kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő.

Mindennap újra ébredünk, s a nagy világba révedünk,
újabb utakon indulunk, dúdolva, szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el, ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt, a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad, nehezen vonszolod magad, a tegnap súlya válladon, minden lépésnél hátranyom. A mában élj és láss csodát,

"Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bűneinket és javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk."
Edward C. Sellener

A béka és a kagyló

A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel elörehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom szinekben, amelyet a Hold fénye a vizre rajzolt, ezer meg ezer szinárnyalatra bontva.

Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederitett a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte töle: - Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?

http://fc04.deviantart.net/fs71/f/2012/184/c/8/vizitunder_animacio_1_by_ladyjudina-d55rzk8.swf

A minap olyan dologra lettem figyelmes, amit ebben a rohanó világban egyre ritkábban veszünk észre, ez pedig a csend. Gondoljunk csak bele...
A legtöbb dolgot, ami csodálatos, észre sem vesszük, mert rohanunk.

Gyermekkoromat egy családi házban éltem, nagy kertünk volt, tele gyümölcsfákkal és virágokkal. A nyári éjszakákon kint ültem az ablakban és hallgattam az "éjszakai muzsikát", azt, amit sajnos egyre ritkábban hall meg az ember ahogy idősödik. Eltelt azóta már pár év, hogy kislányként az ablakon kibambulva néztem a csillagokat és hallgattam a tücskök ciripelését.

A testbeszéd ismerete segíthet bennünket annak eldöntésében, hogy felismerjük, hogy:

• igazat mond-e a másik, vagy sem;
• barátságosan közelít-e hozzánk a másik, vagy sem;
• a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és küldőjük igazi üzenetét.

Hogyan ismerjük fel, hogy a másik igazat mond-e, vagy sem? Ennek többféle módja lehet:

• Szájeltakarás: kisgyermekeknél megfigyelhetjük, ha hazudnak, eltakarják szájukat kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfolytani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan és elterelődik, mintha pl.