http://fc07.deviantart.net/fs71/f/2012/231/5/f/lucila_animacio_by_ladyjudina-d5bne3i.swf

 Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

 
(2012-01-19)

 "Egy őszinte érintéssel több szeretetet adhatunk át öt másodperc alatt, mint szavakkal órák alatt. Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja volt, több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában teljességgel elmondja: nagyon örülök, hogy látlak!"

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni...-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Az ember sokféle bűn elkövetésére képes, de miért számít ezek közé a bigámia? Súlyosbítja a bűncselekményt, ha papírunk is van a hűtlenségről? Mert világos, hogy a papír a hibás; senkit nem csuknak börtönbe azért, mert a házastársa mellett van még egy barátja vagy barátnője.

A második esküvő azonban már bőven elég az elzáráshoz, és még egy hercegnővel sem bánnak kesztyűs kézzel. Kingston hercegnőjének az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie az igazságszolgáltatás elől – miután egész Anglia és fél Európa a botrányról beszélt.

Szabó László Dezső: Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát.