A jókívánság. Légy boldog. Tudod, hogy mit kívánsz neki? Vagy csak megszokásból, udvariasságból mondod? Tudod, mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom… Annyi mind

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,

Talán minden csillag egy szem, ami nézi éjjel a világot, s merthogy elszomorodik erősen attól, amit lát, rásírja ilyenkor a harmatot.
Wass Albert

 A Csoda, ami nem mozdít meg hegyeket, nem fakaszt vizet a sziklából, nem tesz semmi természetfelettit. Mégis, annál jóval többet tesz. Életet ad. Csendesen, észrevétlenül. Elég hozzá egy találkozás. Egy mosoly. Egy érintés. Egy kedves hang, egy szó. És napról napra így érik a Csoda. Míg egy napon kiteljesedik. A sok apró csodából összeáll a legnagyobb Csoda, a Szeretet. Az Élet. És ez a Csoda már soha nem múlik el. Örökre elkísér.

Létezik ilyen Csoda.

Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a köztük lévő falakat jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia.
(Adam J. Jackson)

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.
Nicholas Sparks