Ezt a drága anyám mondta. Ő  Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig

eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen.

Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette!

Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen,

vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos,

gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van

szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal,

gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

 Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen..., mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást,
majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

 A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végig...megy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében.

 A IV. Században, Kis- Ázsiában Patara városában született meg Miklós gazdag és jámbor szülök gyermekeként. Már kisded korában csodálatos dolgok történtek meg vele. Születésének napján fürösztése közben felállta a kis teknőben. Két hetes korában megkeresztelték ettől fogva böjtnapokon csak egyszer szopott.
Felcseperedve korán árván maradt. Kolostorba vonult. Szüleitől örökölt temérdek vagyonát a rászorulók megsegítésére fordította. Szerzetesként elzarándokolt a Szentföldre.

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: ,,Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!" Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt... 6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott.

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… - és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… - s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

https://dl.dropboxusercontent.com/…/Benson%20kert%20szobrai…

KATT A LINKRE!