A II. Vatike1ni Zsinat a "SACROSANTUM CONCILIUM" konstitfacif3t adott ki a szent lgutriie1rf3l, ele9g re9szletes, de a gyakorlatba fcltete9se az Egyhe1zmegyei lgutriikus bizottse1g feladata volt f6sszhangban a Zsinattal, e9s erre me9g voltak Szentsze9ki dokumentumok, pe9lde1ul a Feszfclet mindenki e1ltal le1thatf3 helyen legyen, kfclf6n olvasf3 e1llve1ny haszne1lata, mert az olte1r CSAK Je9zus Krisztus e1ldozate1ra van. Ő csak az apostolokkal volt, nem nőkkel... Majd voltak rendre a helyi egyhe1zmegyei Zsinatok is, e9s saje1tse1gos feladat a ministre1nsokkal kfclf6n foglalkozni legale1bb ke9thetente, ne1lunk minden szombaton van a GYEREKEKNEK.

"Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az 'együtt' boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond."

Ezt az útravalót azért adom, hogy egy sokat hangoztatott téveszmét eloszlassak benned. Ez pedig az, hogy szeretni csakis másokat lehet - magunkat szeretni önzés. Egoizmus. Bűn. Nem így van!

A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen.

"A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szív átültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után,  kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt.

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd engednem akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyul

Örökös harc

Örökös harc dúl a világban szerte,

lelke mélyén az ember is háborog.

Mint vad viharban a tajtékzó tenger,

nyugalmát csak Te adhatod, Krisztusom.

Mint akkor ott, a Damaszkuszi úton,

üldözőből legyőzött s boldog vesztes,

Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,

mikor fényességed Őt átölelte.

Bár földre zuhant le magas lováról,

háborgó lelkében békességet nyert.

Megtérve már igazságodért harcolt,

értelmetlen ellenszegülés helyett.

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben." (Csitáry-Hock Tamás)

Tündelét

Pajkos tündérek hívogatnak,
ragyogva csillog szép lelkük.
Pipacs virágok illatoznak,