Mint a mesében…Ha nem tudnám,hogy Portugáliában létezik,és az Atlanti-óceánhoz közel,

azt mondanám,az Óperencián innen – és túl…                              

Sintra, Portugália

Sintra a portugál királyok kedvenc nyári lakhelye volt. Palotái és kastélyai miatt mára közkedvelt turisztikai célponttá vált.

Hóvirág ...  

A hóvirágnak (Galanthus) körülbelül 75 faja és fajtája ismert, és mind fehér színű. Nálunk a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) őshonos, de kedvelt még a kertekben is nevelt pompás hóvirág (Galanthus elwesii) és a redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) is.

Annak, aki a hóvirágra pillant úgy tűnik, mintha a növény kocsányán három fehér tejcsepp hintázna..

Mózes csak egyszer tudta kettéválasztani a tengert. Koreában ez évente kétszer megtörténik.

Jindo szigete a harmadik legnagyobb sziget Dél-Koreában Jejudo és Geojedo után.  A 250 kisebb-nagyobb szigetből álló csoport legnagyobb csodája szétnyíló tenger, amely évente kétszer szabad átjárást enged Jingo és Modo szigete között. A 2,8 kilométer hosszú, 30-40 méter széles úton száraz (vagyis inkább sáros) lábbal lehet átkelni, de mindössze egy órán át van erre lehetőség, utána a tenger visszafoglalja jussát.

"Hallás útján tévedhetetlenül meg lehet mondani, hogy valaki igazat mond-e vagy hazudik.
Hunyd be a szemed, amikor beszélnek hozzád - és megtudod, mit akarnak tőled valójában. ...
Csak a hang él ilyenkor, és a hang árulkodóbb, mint az arc.
Hunyd be a szemed és hallani fogod az önzést, a gőgöt, a hiúságot, a határozottság mögé bújt
tétovaságot - hogy nem azt gondolja valaki, amit mond.
Először nem működik a dolog, mert sokáig hagytad magad becsapni.

16 éve ,1998. 02. 17. meghalt Wass Albert erdélyi magyar író és költő .

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. 

És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1.

Batta György:

Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?

Nem tudjuk, mi a szeretet.
Nem tudja senki.
Se te, se én.
Csakis ezzel a "nem-tudással" lehet, óvatosan, megközelíteni.
Ahogy az akácág leveleit tépkedjük, és a sok bizonytalan
"szeret-nem szeret", "szeret-nem szeret" után talán eljutunk végre
a SZERET!
bizonyosságáig - vagyis a valódi választ adó levélig -, úgy indulunk most
együtt a magunk igazi válaszának keresésére.
Ezen az úton minden levélke fontos.
A letépett levélkék is.
Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked:
nemcsak az Utolsó Levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke
egyformán fontos.

SZERETNÉM HINNI...

Szeretném hinni, hogy valahol létezik egy világ,
Hol tündérszárnyak ringatják a Hold ezüst sugarát.
Ahová hársillatú - bársony éj hívogat,
És ahol szerelmes lágy szellő simogat.
Ahol édes dallamon dúdol a falevél,
S a madár éneke is szeretetről mesél.
Ahol selymes pázsit nyeli el lépteim zaját,
S ahol a szemekben látom a szívek mosolyát.
Ahol csend vesz körül. Béke és nyugalom.
S a boldogság fénye csillog a harmaton.
Ott mindenki az igaz szeretet örök nyelvén beszél,
Nem szavakkal szólnak, a szív húrja zenél.