Szalai Borbála: Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!

Elmúlik a tél..pps

KATT A SZÖVEGRE!

Néha jó sírni. Például amikor azt érzed,hogy kirohannál a világból. Vagy amikor már nem bírod tovább. Akkor csak sírj,ameddig jól esik. De utána töröld le a könnyeidet,állj fel,és rázd meg magad. Te ennél sokkal erősebb vagy. Sokkal erősebb vagy,mint ahogy azt hiszed. Az élet nehéz. De meg kell tanulni élni,boldogan élni a legnagyobb problémával is. Meg kell tanulni szenvedni,felemelt fejjel,mosolyogva végig menni az úton amit neked szántak.

,Kutyakölykök eladók"

''Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen
embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást
és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak
és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,
esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot.

 Levelek (lelkek) vagyunk mindannyian, függetlenül a külsőnktől
(egy igaz történet)


Egy főorvos mesélte, hogy a rokonának gyermekük született, torzszülött volt. A férj és a feleség szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. A férj minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet, nem tehetik tönkre azzal, hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek. (...)
Az feleség azonban megmakacsolta magát. Nem!

Abigail Sailors, egy 18 éves pincérlány a nebraskai Lincolnban. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Mosolygósan, kedvesen leültette a vendégeket, felvette a rendeléseiket, majd kiszolgálta őket. De ezen a napon két öltönyös angyal is érkezett az étterembe.

Leültette a két férfit a 222-es asztalhoz, majd felvette a rendelésüket.
Pulykát, salátát, kolbászt és tojást kértek.
Amikor a lány felszolgálta az ételt, egyikük megkérdezte mindig ilyen mosolygós-e, majd az igenlő válasz után tudni akarta mi az oka rá.

"Oh, Nagyvárad, még megíratlan, talán soha meg sem írható regényem édes, régi városa, te kis Magyarország! Tőled követelem vissza az ifjúságomat, tőled várom a talán-talán föltámadásomat, ezennel, talán utoljára, szerelmet vallok neked!"

Ady Endre

96 éve, 1919. január 27-én elhunyt Ady Endrére emlékezünk.