A magyar nőszirom

Valószínűleg a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) a legdrágább nősziromféle hazánkban, hiszen eszmei értéke 100 000 forint, fokozottan védett.

A természet ünnepe

Budapesten, a Hárs-hegy környékén már többször megjelent egy szürke gém (Ardea cinerea). A madárnak nem a hegyvidéki, erdős környék a természetes élőhelye, ezért is meglepő a feltűnése, de rendszeres visszatérései alapján úgy tűnik, szívesen használja a város melletti élőhelyeket.

"Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész."

  Különös óvatosságra van szükség. Ne hidd, hogy minden megoldódott, ha bárkit megszeretsz, vagy téged megszeretnek. Ez a világ nem viseli el a szeretetet, mindent megtesz, hogy tönkretegye azt.

Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.

"– Gondolkodott már azon, hogy mit jelent ez a szó: Európa? Jó, geográfiailag Ázsia túlnépesedett félszigete, rendben van. A kultúra melegágya. A civilizáció megteremtője. Jó, mindez rendben van. De ezen felül? Ezen túl? Mi szellemi emberek ezt szoktuk mondani: Európa a görög és római kultúra, Európa a kereszténység, Európa Leonardo da Vinci, Dürer, Picasso és így tovább. Kolumbus és a francia forradalom és mit tudom én. Ezt szoktuk mondani. De ez mind csak egy-egy részlete a valóságnak.

                                  Szep napot kivano,udv;sarika.

Megöregedni kötelező - felnőni viszont választás kérdése.

Abból élünk, amit kapunk, úgy élünk, ahogy adunk, szeretettel.
A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát,!!!!!(magyarul: bemutatkozott, írnám én) majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki
enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt.

Wass Albert:Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Báttya meséli

A bátyám sokkal idősebb, mint én, és nem sokat törődött velem. Élte a maga életét, és senki sem szólhatott bele a dolgaiba. Csak pillanatokra láttuk a barátait, akik hozzá hasonlóan nagydarab, kopasz fickók voltak, és legalábbis számomra, roppant veszélyeseknek tűntek. Tizenkét éves voltam akkoriban, és abban a meggyőződésben nőttem fel, hogy a tetoválás az ördögtől való. Ha ilyet látsz, biztosra veheted, hogy matróz vagy börtöntöltelék, mondta az anyám, és miért ne lehetne igaza néha egy asszonynak is?

Kérdezd az öregeket!

Nézz az arcukba, és képzeld a helyükbe a magadét! A saját jövődet látod.
Érezd, hogy ráncos a bőröd, hogy elfáradtál, a mosolyod is fáradt, a derekad fáj, már akkor fáj, mikor reggel fölkelsz, és hiába írta fel az orvos a negyedik fajta gyógyszert, ez sem hat; sokáig küzdöttél, méltatlankodtál, de már csak legyintesz, és tűröd. Pedig a napod nagy részét ez teszi ki: a fájdalom.
És a fáradtság. Már nem úgy fáradsz, mint rég, hogy este hullafáradtan dőlsz az ágyba, nem, most egy mosogatástól elfáradsz, közben is meg kellett pihenned, aztán csak ülsz és pihegsz.