Kányádi Sándor Májusi szellő 

Almavirággal

futkos a szellő,

akár egy kócos

semmirekellő. 

Kócosnak kócos,

de nem mihaszna,

okot nem ád ő

soha panaszra. 

Füttyöget olykor,

mintha ő volna

a kertek kedves

sárgarigója. 

Meghintáztatja

ágon a fészket,

leszáll a földre:

fűhegyen lépked. 

Illeg és billeg,

s ha dolga nincsen,

elüldögél egy

kék nefelejcsen.

KÁNYÁDI SÁNDOR 85 ÉVES...

1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.

Oscar Wilde: A rózsa és a csalogány (részlet)

A mesének az itt következő részlete elmondja, hogyan áldozza fel magát egy csalogány, hogy szíve vére révén egy rózsabokor kivirulhasson.

»Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott...

• Gyógy Csepke

Áltis koromból van az az emlékem, amikor öcsémmel kitaláltuk, hogy elegünk van a szüleinkből, az iskolarendszerből még inkább és elmegyünk a 11-es busz végállomásához, az erdőbe, egy fára kuckót építünk és köszönjük, de ott fogunk élni. Öcsém még a Dzsungel Könyvét is elolvasta emiatt, pedig rühellte a könyveket, mert az ő világa a gépek és motorok világa.

Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

S gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,

Én vagyok asztalod lapja,

Én vagyok az ágy, amelyben fekszel

A deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja,

Bölcsőd fája- koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem,

Hallgasd meg a kérésem,

Ne bánts!"

Petőfi Sándor: Erdőben

Sötétzöld sátoros

Erdőben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.

A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a

Virág sem a fa;

Hallgatják a zenét

Elandalodva.

Vagy alszanak talán?

Elszenderedtek?...

Megálltam én is és

Mélán merengek.

Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné

A felleg árnyát,

A fellegét, amely

Fölötte száll át.

Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Mások lelkébe belebújni persze azt is jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy a másik élni is tud vele!

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni.

Bill Gates beszédet mondott