"A rendkívül értelmes és okos ember csak egyet nem ért, hogy a dolgok miért nem úgy alakulnak, ahogy ő gondolja!"

Ez az okos emberek nagy csapdája. Mindent tudnak, csak egyet nem: a valóságot. Azt ugyanis nem a józan ész mozgatja. Ösztönök, előítéletek, örökölt programok, érzések és indulatok formálják az életünket, és sajnos nem a hitünk, hanem a hiedelmünk - ezek a lelkünk mélyén lévő láthatatlan és tudattalan erők.

De léteznek láthatatlan erők a magasban is.

Bármennyire furcsának tűnik, van az a helyzet, amikor hátrány, ha egy nőnek gyermeke van. Mégpedig legtöbbször az álláskeresés, a munka világában. Sajnos emellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert tény!

A dolog már akkor kellemetlen, amikor a fiatal nőt az állásinterjún családalapítási szándékairól faggatják. Ezt bizony nem lenne szabad. Értem, én, hogy gazdasági érdekek meg profittermelés, de akkor egy olyan nő se kapjon munkát, akinek még nincs vagy túl kicsik a gyerekei?

9 órája | Pal Sarika | 1 hozzászólás

Magyar találmány nap
 

Egy magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért
elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit
magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.


Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931) és felírta, hogy
Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd
Leó 1929), utána  öngyújtóval (Írinyi János 1836) rágyújtott egy
cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a
borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint
(Szentgyörgyi 1931).

Valaki mindig elmegy közülünk, 
s magával visz egy darabot a szívünkből. 
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra, 
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban. 
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként 
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott 
dallamok születnek. Dallamok, amelyek 
csak nekünk szólnak. 
Nekünk, az itt maradottaknak. 
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet, 
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál! 
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden 
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket. 
Valaki elment közülünk. 
Örökül hagyva ránk emlékképeket. 
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt. 
Mert szívünkben és életünkben 
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók, 
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.), vagyis a fagyosszentek a kertek rémei, hiszen olyan hírben állnak, hogy a lassan és fokozatosan melegedő, csaknem nyári idő után újra visszahozzák pár napra a hajnali fagyokat, ami egyetlen tavaszi növénynek sem kedvez.

Honnan jött ez a népi bölcsesség, miszerint Pongrác, Szervác és Bonifác fagyokat okoz?

Már a régiek is megfigyelték, hogy ez a három "jómadár" könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét, a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is.

Kereslek…

“Tudod, én így születtem. Belém vagy kódolva. Amióta megfogantam, amíg élek és azon is túl, szeretlek téged!”

Tavaly ezt írtam neked, emlékszel? Könnyed lezserséggel odavetettem egy papírra és borítékba tettem, a virágcsokrod közepére. Csillogó szemed mindennél többet ért, amikor belenéztem. Már vártál. Tudtad, hogy érkezem. Tudtad, hogy viszek virágot és gyönyörű napunk lesz kettesben. Finomat főztél és szépen megterítettél.