A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét.
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította.

Timár Judith

Hangtalan őrzöd a fájdalmad jajszavát,
szemed fátyolos, de mégis tisztán lát.
Csendben fekszel, csendben válaszolsz nékem,
megbújsz minden szavad mögött, megértem.

Keresed az elveszett válaszok javát,
melyek elkallódtak egy életen át.
Jó néhány év ácsorog most mögötted,
nem sietteted, csak vársz, nagy a türelmed.

Látom, nem vívódsz Isten akaratával.
Teszed dolgod, mert mindig tapasztalattal
cipelted a gondok batyuját, hangtalan,
ahogy most teszed lelkedben mozdulatlan.

 Két beteg sántít be két különböző, magyar orvosi rendelőbe. Mindkettőnél megállapítják, hogy sürgősen csípőprotézis-operációra van szüksége.

Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgenfelvételt, kiértékelik, és másnapra kitűzik az operáció idejét. Másnap aztán meg is műtik.

A második beteg egy hétig vár, míg a körzeti orvoshoz bejut, aki egy specialistához küldi. A specialistára 2 hónapig vár, aki kiírja röntgenre.

Pillanatképek - Vonaton érkezve

Szerkesztette ..Örni

Fut vonatunk keresztül a havas tájon,
mögöttünk alszik még a sárga-szürke város.
Kockaépületek helyére erdők-mezők
lépnek, nyírfaliget köszönti a merengőt,
s felénk fúj a szellő egy elfelejtett kendőt.

Tóparti emberek a jeget lékelik,
varjak szállnak károgva, az időt kergetik.
Nézem, ahogy kéreget és ajtón-ablakon
bekopog a nyomor, falu végében vakon
hívogat a kurta kocsma - régóta nem dalol.

Fásultan integetnek az elhagyott telkek,
rozsdás lakatok várnak a dolgos kezekre.

Heinrich Heine

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

Sziklatemplom.pps

KATT A SZÖVEGRE!

 Itt a nagymama üzenetrögzítője beszél:

- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem, közöljék üzenetüket a sípszó után:
-
Bíííp!

- Ha egyike lennél a gyerekeimnek , akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően, hogy melyik gyerekem vagy) és használd fel a következő lehetőségeket:
- Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-as gombot.
- Ha mosni és vasalni való ruhád lenne, nyomd meg a 4-es gombot.

A történetet egy hölgyről szól, aki maga is túlélte sok szenvedés árán Auschwitzet, egyike a ritka túlélőknek.
Még nagyon fiatalon, 15 évesen került Auschwitzbe 8 éves kisöccsével, szüleik nélkül, akik akkor már nem éltek.
Az Auschwitzbe tartó vonaton ültek, amikor lenézett és látta, hogy hiányzik a testvére egyik cipője.
A sok megpróbáltatás hatására magából kikelve, mérgesen rászólt: “Miért vagy ennyire figyelmetlen, hogy nem
tudsz vigyázni a dolgaidra, az isten verje meg?!"

A legszörnyűbb a történetben az, hogy ez volt az utolsó mondat amit mondhatott neki, mert többet nem látta,
és az öccse nem is élte túl a tábort.

Ez a nap is olyan volt mint a többi. Ebédet főztem, sütöttem a családomnak.
Közben csapongnak a gondolataim kontroll nélkül. A fiam pont akkor lépett be
a konyhába, amikor a mézes krémes lapjait kezdtem nyújtani. Azon tűnődtem,
hogy édesanyám milyen finomat tudott sütni. Bezzeg nekem nem sikerül soha
olyan finomra. Biztosan azért, mert elég ragadós ez a tészta és nem szeretek
vele dolgozni. Ja ,persze ha azt gondold, hogy ragadós tészta, akkor az
ragad is rendesen.