Ha valakivel társalgunk, és az illető szavainak ellentmondanak a gesztusai, testtartása vagy a mimikája, akkor hajlamosak vagyunk ösztönösen ezeknek a testbeszédhez köthető jeleknek hinni. A munkahelyi kommunikációt magasabb szintre emelhetjük, ha ezentúl figyelmet fordítunk a testbeszédre, ezzel ugyanis számos rejtett üzenetet tudhatunk meg az illető szándékairól és őszinteségéről. 

Az Albert Mehrabiant, a University of California Los Angeles (UCLA) professzorát idézi, aki szerint amikor üzenetet közvetítünk mások felé, akkor az üzenet 55 százalékát a testbeszéd teszi ki, 38 százalékát a hangtónus és csupán 7 százalékát a kimondott szó. 

Ahhoz, hogy a sorok között hatékonyan olvassunk, az alábbi 14 jelre figyeljünk:

1.

A CSEND

Talán ha csendben maradok,

Talán ha meg sem szólalok,

De nem. Átlátsz a csukott ajtón,

Hangod csendre emeled.

Talán már nem is ismerlek.

A nevedet sem tudom már.

Testemre bűnömért egy verem vár.

Talán ha várnék reggelig,

A hold a szívünk között,

S ajkunk között az éj mámorba esik.

Újra magam vagyok.

És hívtalak.

És válasz helyett törmelékkel teli

Felhőtlen hallgatás,

Égre feszülő tekintetem,

S kihűlt ágyékom a menedékem.

Nincs Furgon

Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek.

- Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.
- Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen – , aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem.

Ha két különböző nemű ember döbben rá, hogy ugyanazon a titkos úton járnak, a köztük kialakuló barátság - sokszor már az első fél órában - könnyen szerelembe fordul. Sőt, hacsak fizikailag nem taszítják egymást, illetve nincsenek máshol elkötelezve, előbb-utóbb ez egészen bizonyosan bekövetkezik. Ez fordítva is igaz, a szerelem néha barátsággá válhat. Ez a tény nemhogy eltörölné a különbséget a kétfajta szeretet között, hanem még jobban megvilágítja.

Az utca

Az Aranycsinálók utcája közepes csalódást okozhat a felkészületlenül érkezőnek. Főleg amikor megtudja, hogy az aranyat nem is itt csinálták, mert az őrült császár a palotában szállásolta el a különös vendégeit – hogy jobban szem előtt legyenek, és kiszedhesse belőlük a titkaikat. Sok titokra nem derült fény, mert az óvatos alkimisták régen halott mesterekre hivatkoztak – tőlük hallották a bölcsességet, el tudják ismételni, de maguk sem értik – ők készítették a változtató porokat és tinktúrákat, a titokzatos régiek – nagy nevek röpködtek a levegőben, és a Hradzsin termein a biztonságos távolban élőknek csak az árnyaik suhantak keresztül.

 Gyermekeimnek..

 Lépj, amíg nem késő!

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.