Hullajf3! azt te9nyleg f6rf6m volt ne9zni, hogy ennyi ember f6sszefclt egy kellemes napot eltf6lteni a szpeerje1te9k, a mese9lők e9s egyme1s te1rsase1ge1ban jf3 volt a sze1mtalan ismerős arcot le1tni e9s 1-2 szf3t ve1ltani a modulrf3l annyit, hogy egy egyszerű e9s kf6nnyed kaland volt, amiben nem volt semmi tfal bonyoledtva e9s nem a megszokott nagy hatalmfa ellenfeleket kellett elinte9zni, mint az aquirok, vagy a hatalmasok e9s me9g sorolhatne1m ez segedthette azt, hogy a szpeerje1te9k kerfcljf6n előte9rbe a kockadobe1le1ssal szemben .

Reviczky Gyula:

Jézus Pilátus elõtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez õ! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekbõl meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Bartal Klári:


A Megváltó és a nép


Mártíromságtól fénylik orcád,
Vagyonod csak az égi ország,
De köntösödre sorsot vetnek
És ácsolják már a kereszted.

Anyaság :)

"Szóval próbáltam hozzáférni,
láttam, hallja, ám aligha érti.
Könyvet néztem, mit ír felõle.
De tudatlan maradtam belõle.
Hej, adnék én arany karperecet,
csak érteném ezt a gyereket!
Nem kell arany-szólt vissza Õ -
inkább játssz velem, buta szülõ!

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

?Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védõ kart
Tengerén kínjának.?

Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet)

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

A nagy nap krónikája

Az elõzõ napi terveknek megfelelõen reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház elsõ emeletén, ahol Petõfi Sándor és felesége bérelt szobát, õ maga, a költõ, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendõkrõl.

Albert Einstein 1879. március 14-én született a németországi Ulmban. Apja, a nem túlságosan tehet?s Hermann Einstein, matematika iránti hajlamának továbbápolásáról anyagi okokból volt kénytelen lemondani, s lett bel?le keresked?. Anyja, Pauline Koch, már vagyonosabb családból származott, a Koch papa meg is engedhette magának, hogy zenei tehetséggel megáldott leányát taníttassa. Albert mindössze egyéves volt, amikor az Einstein család Münchenbe költözött.

" A legnagyobb rémület, ami egy gyermek

szivét marcangolhatja, hogy: nem szeretik!

A pokoltól sem fél annyira, mint attól, hogy

visszalökik elutasítják.

Azt hiszem, nincs ember a világon, aki kissebb_

nagyobb mértékben ne érezte volna a vissza_

utasítás gyötrelmét.

A mellõzés haragot szül, a harag valami bûnt

a mellõzés megbosszulására a bûn pedig bûn_

tudattal jár_ íme, az emberiség története!

Azt hiszem, ha a visszautasítást, a mellõzést

ki lehetne küszöbölni, az ember természete is

megváltoznék.

Húsvéti ételeink

A húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegû étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserû salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsõszülöttjeik váltsága emlékezetére. Izsák helyett leölt kos szerepel Ábrahám áldozatában is. Engesztelõ napjukon pedig a zsidók a pusztába bûnbakot eresztettek.
Minthogy Jézus az emberiség váltságára jött a földre, érthetõ, hogy már az újszövetségi könyvek is Isten bárányányak nevezik õt ?az ószövetségi elõképekre támaszkodva.

A húsvét

A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettõsében, az élet és a halál párhuzamát látták. Mindezek szabályozták életüket, melyet az ünnepek felosztottak kisebb - nagyobb szakaszokra.
A tavaszi napéjegyenlõséggel egyre hosszabbodott a Nap útja, s ez jelentette számukra a fényt, a Nap feltámadását.

Midőn Atyám, Te folytonosan tesztelsz,

-rám tán valamiért csak nem neheztelsz?_

küldhetnél már valami jót is a sok rossz_

helyett,

létembe csinálnék én neki_ hidd el, óh!_

helyet.