Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. ? Szeged, 1937. április 6) költõ, tanár

Juhász Illés (1853?1902) posta- és távirdafõtiszt és felesége, Kálló Matild (1862?1953) elsõ gyermekeként született.

1893-1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg elsõ versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius címû versét közölte a Budapesti Napló. 1899. augusztus 26. ? 1900. május 5.

Az alábbi diafilm madaraira rákattintva, csodálatos dalukat hallhatjuk és elgondolkodhatunk azon, hogy mennyi szépséget és vidámságot ajándékoznak nekünke parányi, de értékes teremtmények.

Madarak éneke

Weöres Sándor:

KISMADARAK



Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, õszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.

Adassék nekem annyi lelki erő,

hogy mindazt elfogadjam amin

változtatni nem tudok,

és bátorság ahhoz, hogy mindazt

megválltoztassam, amire képes vagyok,

és bölcsesség ahhoz,

hogy el ne tévedjek közöttük!

Ajándékok, melyek nem kerülnek semmibe"

Az ölelésrõl...

"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettõ a gyarapodáshoz" - állította Virginia Satir amerikai pszichológus.

Az ölelés az egyik legbensõségesebb mozdulat két ember között. Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot.

Szakemberek állítják, hogy napi húsz másodpercre lenne szükségünk az érzelemdús szeretgetésbõl és sokkal boldogabb emberek lehetnénk.

Az ölelés megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad hogy van valaki, akire számíthatsz, segít legyõzni a félelmet, erõt ad?

Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jólesõ érzés, és semmilyen külsõ dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.

1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lõrinc vasúti fékezõ és Panyiczky Ilona gyermekeként. Szülõházát a költõ sem tudta azonosítani, hiszen hároméves, mikor elköltöznek, de az bizonyos, hogy lebontották, helyén a Vörösmarty lakótelep panelházai épültek. A szülõváros képe csak homályosan dereng fel a Tücsökzene néhány versében.

Õsei református prédikátorok voltak, az apja mozdonyvezetõ. Tehát igen szerény módból küzdötte fel magát rendkívüli mûveltségéig, amelyhez nagy nyelvismeret is tartozott.

1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke.

Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitûnt az iskola önképzõkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét.
1903-ban néhány hónappal az érettségije elõtt kizárták a gimnáziumból.

Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként.
Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni.

Komáromi János:
Hazám

Ha azt mondom, Hazám...
... mit mondok akkor?
Mondom az ég sosem volt kékjét,
füvek édesen zöld illatát.
Mondom a levegõ anyatej ízét,
földek szülõi bánatát.
Elmondom a kalászok rengetegében
megbúvó búzavirágot.
Elmondom a hólepel alól
csontvázként kibukkanó akácot.

Ha azt kiáltom, Hazám...
... mit kiáltok akkor?
Kiáltom harcokban megfáradt
nomád népek nyugalmát.
Kiáltom bezúduló még vad
hadak pusztító dúlását.
Kikiáltom a szabadságunkért
életüket adók néma sikolyát.

Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül

melleted csend van.....

Maradj nyugodt.......

Gondolataidban gyûjtsd össze minden gondod...

Minden ami nyomaszt, minden ami bodogtalanná tesz, ami

gátol, gondok, bánat, kudarc, betegség......

A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések elõtti

félelem.

Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. ? Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.

Apja közjegyzõ volt, anyja pedig egy dunántúli földbirtokos családból származott. Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Tanulmányai mellett egy ügyvédnél segédkezett Nagyszalontán. 1914-ben kitört az elsõ világháború. Ekkor bevonult katonának, azonban Lembergnél súlyosan megsebesült. Emiatt 1916-ban leszerelték. Ezt követõen újságíróként dolgozott a Magyar Figyelõnél és a Déli Hírlapnál.