Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.

Õt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.

Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse

meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha

meglát egy hajót, ami megmentheti de hiába.

Végül beletörõdve sorsába, épített magának egy kis

kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen

aznapra is mit ennie, szörnyû dologra ért vissza.

Az egész kunyhó lángokban állt!

1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb ?intézményére? irányítja.

Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked.

Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

Te hatalmas kéz, szükségem van rád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell tenyered melegét,

mikor felébredek s mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.

Velem vagy midõn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!

A nagyobb kéz így válaszolt a kicsinek:

Te, kicsi kéz, szükségem van rád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj!

A bárány

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között õ a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtõnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtõ.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erõs agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?

A romániai magyar irodalom középnemzedékének sajátos nyelvû és sok változáson, küzdelmen csiszolódott alakja Kányádi Sándor

Kányádi Sándor erdélyi (romániai) magyar költõ és mûfordító 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Románia).

Édesanyja nagyon korán meghalt. Édesapja egyszerû székely gazdálkodó ember volt, de nagyon szeretett olvasni, s fiát tanítatta. Elemi iskoláit szülõfalujában végezte, majd 1941-tõl 1950-ig Székelyudvarhelyen tanult.

Dsida Jenõ: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idõ!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!

?Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.

S üres a fa, ha nincs rajta madár.

Én azt hiszem nem kelne föl a nap,

Ha nem lennének fák és madarak.?

/Horváth Imre: Fák és madarak/

A fa eleink gondolkodásában központi helyet foglalt el, ezt bizonyítja a Biblia. ?És nevel az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó a gonosz tudásának fáját.? /Móz. 2.9./

A fa minden élõ és élettelen dolognál jobban foglalkoztatta az embert, mert védelmet oltalmat ad lombkoronájával embernek, állatnak, a törzsében áramló oldat, a termése, a magja táplál és szomjat olt.

Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) a ?fagyosszentek? a kertek rémei hírben állnak hiszen azévszázados megfigyelés és tapasztalat szerint a tavaszi meleg idõjárás május közepe felé hirtelen hidegre fordulhat ami egyetlen koratavaszi növénynek sem kedvez.

A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:

"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szõlõ el ne fagyjon, füstöljenek kentek!"

Ilyentájt szoktak fellépni a késõ tavaszi fagyok, s óriási károkat okoznak a mezõgazdaságnak.

"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegõben kell tartanod.

Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan.
A másik négy labda -család, egészség, barátok, becsület- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.."

(James Patterson)

Agnes Beguin:
Figyelj, és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.