Szentivánéj az élet ünnepe

Valaha az embernek két ünnepe volt. Télen a leghosszabb éjszaka vége, nyáron a leghosszabb világosság nappala. A két napforduló. A legtöbb fény és a legkevesebb sötétség idejét, az év legrövidebb éjszakáját õsidõk óta minden nép számon tartotta, virrasztással és tûzgyújtással ünnepelte.

Szentivánéj a napéjegyenlõség misztikumával, mágiákkal és apró csodákkal fûszerezett éjszaka. Ilyenkor bármi megtörténhet.

"a világon semmi nem olyan nehéz, mint az õszinteség..."

?Az õszinteség olyan dolog, amely akkor történik, amikor teljesen benne vagy valamiben, ám az emberek legtöbbször tévednek az õszinteségrõl alkotott elképzeléseikben. Azt hiszik, komolynak lenni ugyanaz, mint õszintének lenni. De a komolyság nem egyenlõ az õszinteséggel. És ha teljesen benne vagy valamiben, ha nem tartasz vissza semmit, akkor hol vagy te? Teljesen eggyé váltál a cselekvéssel.

A szeretet Isten adta kapocs olyan emberrel (emberekkel) akikkel együtt valamit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk, átélnünk, megszenvednünk. Akit megszeretünk, mindvégig szeretjük, csak késõbb esetleg már nincs tennivalónk vele....

Az igazi szeretet-kapocs ritka, mély, és megrendítõ, gyökereiben érintõ, felkavaró kikerülhetetlen tennivaló, mert a szeretet tevõleges.
A szeretetet nem kell keresni, megmutatja arcát, megmutatja magát, felbukkan. Érzed, ott van.

Az emberi lényekrõl

Miután befejezte mûvét a Hatalmas Alkotó, a Fenséges Értelem, visszanyerte láthatatlan alakját. Ekkor feltûnt egy fényes Szellemi Lény, akit nem fedett testi burok, ám bölcsességben minden Léleknél elõbbre állt. A Földre nézett, majd Hermészhez fordult:

? Mik ezek? ? kérdezte.

? Ezek az emberek ? válaszolta Hermész.

? Elhamarkodott munka ? mondta a Bonyolító Szellem, aki az ermberi testet látva megcsodálta, sõt gyönyörûnek találta azt.

?Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengetõ. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedõnek, erõt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derûsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki......

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én idõm végtelen, mindenre jut belõle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnõtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hog

y mindenhez van ereje.

A gyöngédségrõl.

Aki gyöngéd, annak felebarátja minden, ami él.
Nemcsak az embereket tudja szeretni, hanem
az ember alatti világot is, a fákat, állatokat, virágokat.
Mindenkiben megvan a kényeztetés gyönyörûsége.....
Mindenkinek van egy órája, amikor szeretne egy csókot kapni, talán nem is annyira az arcára, mint a lelkére...
Milyen jó, ha van valaki, aki engedi, hogy szerethessük õt.
Akiben gyöngédség van, az elsõsorban meg tanul az emberekkel a saját nyelvükön beszélni....