A gõgös pillangó

Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,
hogy nem oly egyszerû repülni az égig.
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,
s a Törékeny kis fecskét õ biz kinevette.
Nektek az elég, ha látjátok a napot?
Én látni fogom az összes csillagot!
Nekiveselkedett, s csapdosta szárnyait,
hogy valóra váltsa esztelen álmait.
Olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott,
s a földtõl távolodva egyre feljebb jutott.
Gõgös pillantással a rétre letekintett,
s elkacagva magát a világra legyintett.

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, mûanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:
- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, mûanyag csészéket.

(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. ? Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, a "tiszteletbelei makai".

Szegényparaszt családból származott, atyja, Móra Márton foltozó szûcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütõ asszony. Tanulmányait - a család szegénysége miatt - nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsõlövõn.

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttõl az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdõdik, hogy a forrás utat tör magának legyõzve sziklát, legyõzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok õket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Õ lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok olyanná tenni õket, mint ti vagytok.
Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban.

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek.

?Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.?

A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit mi magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint bármikor?"

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erõ is benned valóra váltani.

Bátorság a kis lépésekhez

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések mûvészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
idõben megõrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó idõbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi elsõ és mi másodrangú.

A csendes éjben anyámra gondolok,

szívemben most az õ szíve dobog,

szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

nem volt egyebe, csak a szeretet,

szájától vont meg minden falatot,

és ha mi ettünk, õ is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,

varrással kereste a kenyerünk,

õ mesterkélt ünnepre szép babát,

levágta hozzá dús hajfonatát,

gyöngyöt fûzött, topánkát varrt neki,

hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,

de nem találtam hasonló babát,

oly tündérszépet, olyan kedveset,

nem ért más hozzá, csak a szeretet...