Pécsett született, 1916. november 21-én, s 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülõvárosát egyhuzamban fél évnél hosszabb idõre soha nem hagyta el.

Édesapja Csorba György MÁV betûíró, édesanyja Borsódi Mária. Nagy családban élt: kilenc testvér közül õ volt a nyolcadik. A szegénység az 1950-es évek végéig meghatározó élmény volt életében.

Iskoláit Pécsett végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán.

A gyermekek tiszta szívvel, csillogó szemekkel, õszintén mosolyognak a világra. Aztán felnõnek és megváltoznak. Már csak elvétve képesek önzetlenül jókedvet ajándékozni másoknak. Pedig a nevetés egészséges, boldoggá tesz és megszépít bennünket.

Pszichológusok szerint a mosoly ragadós. Velünk született képesség, amellyelmár egy néhány hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét, megnyissa a legmélyebbszeretet elapadhatatlan "csapjait" és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívû emberben is.

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az õ lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne
próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mindenkinek megvan az idõgépe. Ami visszafelé visz, az az emlék, ami elõre, az az álom.
Az idõgép c. film

Mi a nagy álom? A nagy álom sok kis álomból és az alázatnak, az álom jelzései elõtt való meghódolásnak sok aktusából áll. A nagy álom a jövõ és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk.
Carl Gustav Jung

De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,

egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
Dobrády Ákos

?Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot?

(Budapest, 1929. január 27. ? Budapest, 1987.szeptember 9.) magyar költõ, író, mûfordító, kritikus.

Marconnay Tibor költõ fia. Kezdetben a festészet és a prózairodalom érdekelte, késõbb Ady költészete volt rá nagy hatással. 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg elsõ verse az Új Idõkben. A Közgazdaság-tudományi Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950-1958 között, majd 1958-1960 között az Európa Könyvkiadó lektora.

Remény

voltam már õszi, hulló falevél
búcsút intettem már ezerszer a száraz ágaknak
a kopár tájtól is elköszöntem azokon a dér-harmatos reggeleken
és földre lapulva vártam, míg az enyészet
szabaddá tette fogoly lelkemet

voltam már tavaszi, nyíló virág szirma
és köszöntöttem reggelente csillogó, arany-harmatot sírva
az érkezõ Napot
színeimmel lepkét és bogarat hívogattam
vagy lányok kezében boldogan ragyogtam

voltam már téli, jégkristály-csipke üveg ablakon
kisgyermek lesett rajtam át
és figyelte az utcát, ahol az esti lámpa fényben
tétován hullottak alá a semmibõl érkezõ pelyhek
és olvadni kezdett lelkem ott, ahol a lélegzet elért
szabad utat engedtem a szemnek egy meleg mosolyért

voltam már nyáron fénylõ vízcsepp tóból elõlépõ lányon
magamba zártam a Napot
és bõrén kéjesen, meg-megállva kúsztam végig
míg a forróság elégetett
és mint pára szálltam fel az égig, hol a vágyaim felhõvé dagadtak
és végül könnyeim esõt adtak az alkonyatnak

voltam már minden a világon
mit teremtett az önvaló képzelet
voltam kérés, válasz és üzenet
vallomás és búcsú
álom és ébredés
csorgó vér és heves lüktetés
zihálás rettegéstõl vagy mámortól nyíló ajkakon

voltam valóság bár azt hittem álmodom
voltam nevetés és sikoly
voltam könnye örömnek, bánatnak
voltam társa egyedül a magánynak

voltam már minden
és nem maradt belõlem semmi
most azt sem tudom merre kell menni
nem tudom mi hív és mit kell tenni
hisz kit érdekel?

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belõlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony.

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki papleány volt, édesapja igazi, kemény magyar paraszt: Móricz Bálint. Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse, s így a család embertelen nyomorba került, Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett.

Heltai Jenõ (Budapest, 1871. augusztus 11. ? Budapest, 1957. szeptember3.): író, költõ, újságíró, Herzl Tivadar meghatározó cionista politikus, publicista és író unokatestvére.

A hivatalos ismertetõ szerint "életmûvének egy része széles körökben népszerû olvasmány". Hát ezen van mit csodálkozni. Az Osiris kiadta kétezerben a 111 címû detektívregényét, elõtte és mögötte néma csend ha jól látom. Nem könnyû népszerû olvasmánynak nevezni azt, ami nincs.

Õsz-köszöntõ

Habár orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az õszt hintsük már szerteszét,

az õszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk a szívünk alatt.

Látod, még élünk! Nem nyelt el a tó,
kígyó se mart meg, szikla sem ütött,
s a régi helyrõl halljuk: a tücsök
lelkébõl szól a régi altató...

Vajjon érted szeretem-é az õszt,

vagy téged is csak az õszért szeretlek,

téged, sok-sok õsz óta ismerõst?...