Az őszi erdőt járod

Hiszed mindent láttál, 

amire csak vágytál. 

De szemed még kutat, 

folytatod az utat. 

Szíved halkan dobban, 

gerinced megroppan. 

Az őszi erdőt járod, 

a nyarat nem kívánod. 

Már nem vágysz a csúcsra, 

a völgybe lejutva, 

lassan baktatsz tovább, 

míg elfárad a láb. 

Ne cipeled a múltat, 

dobd le csomagodat. 

Pihenj kicsit csendben 

így jó, rendben minden. 

Ne nézz hátrafelé, 

indulj hazafelé.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.

Tenger hangját hallom a szélben,

emlékek szállnak egy percre felém,

hullámok hátán delfinek úsznak,

ezüstös hátukon játszik a fény.

Szikla-magasból nézem a tájat,

itt az azúrnál is kékebb a kék,

ember szebb látványt nem is kívánhat,

egybe kél erre a tenger, s az ég.

Az öbölbe a dagály beárad,

lábam alatt habzó tajték a víz,

nem felejt el ki téged csodálhat,

vissza kell térni - az  Adria hív.

 Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Lépj, amíg nem késő!

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.

Hálát adok, Jézus, hogy nem vagyok
sem pénzes bankár, sem kegyelmes úr,
kiknek szemében szörnyű gőg ragyog.

Mert nem lehetnék most szegényeiddel
e harmadik osztályú rossz kupéban,
ha gőgössé fertőznél kincseiddel.

Jó Jézusunk! Imás szent áhitat
fogott el most, míg száguld a vonat
s friss égi harmat hull rám, áhitat.

Jól érzem én, hogy itt ülsz most körünkben.
Talán te vagy magad a vén ruszin,
ki ott pipázgat piszkos vászon üngben.

Szemerkélő esőben szomorú a búcsúzás
Tovaszálló nyár, csendesülő zsongás
Szalmaboglyával madárkáimat takargatnám
Fecskepár puha tollán gyöngyöző elmúlás

Bácsika bokorra koppant, rőt szakállal
Zekémen érzem borzas idő zizegését
Fűzfa fátylát húzza rozsdaszínű uszállyal
Fáj hallgatnom szomorkás rezzenését

Erdőben ménes dobbant, szarvasagancs reccsen
Völgy medrében csermely csobog, kanyarog
Kévébe kötött fészkéből fióka felreppen
Levélhullás lassú keringőt forog

Vonóját halkan húzza a szentjánosbogár
Bársony barna buzogány, zizegő a nádasnál
Páva legyezőjével integető fecskepár
Őzgida párás szemárkából ősz szitál!

 "Megbocsájtani és hálát adni szüleidnek fontos feladat, de nem kell ebből nagy ügyet csinálnod se, nem kell olyat tenned, amit nem szeretnél.
Hanem az alapvető hála, hogy életet adtak neked, hogy világra hoztak és egyengették utadat a legjobb tudásuk szerint. Mert amíg haragszol rájuk a múlt sérelmei miatt, addig nem tudod elengedni őket, addig ott lesznek ők is veled, mint egy seb a szívedben, amely folyamatos önostorozást eredményez.
Ők készítettek fel az Útra, minden eléd állított akadállyal erősítettek téged, mert különben elvesztél volna, és hát gyökerek nélkül nem tudsz hatalmasra nőni.

Csúnya feleség

Falusi gazdák beszélgettek a tanulás hasznáról, és persze mind azt mondták, hogy szép-szép, meg jó-jó, csak nem való nekünk. Irigylésre méltó dolguk van a tudósoknak, ők még azt is tudják, mit beszélnek egymás között a termeszhangyák, és mitől halhatatlan a cserebogár. A király is megturbánolja őket, amit muszáj így mondani, mert Indiában nincs süveg. Múrtimán sokáig hallgatott ebben a díszes kompániában, aztán egyszer csak felszólalt: A tanulás a legrosszabb dolog, ami velem történhetett.