Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

Pünkösd

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát
a szív, amelyben még az Úr nem él;
Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják
a kis virágok, zöldül a levél.
Mit ér, ha a természet újra éled,
a föld örül, madárka énekel,
de a szívünkben még az égi Lélek
élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,
hervadt virág csak minden ünnepünk,
Hiába volt a szent karácsony napja,
a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.
Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,
értünk csak egyszer halt kereszthalált,
De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,
mert életet csak Isten Lelke ád.
Ismeretlen szerző

Mennyei szélzúgás

Őskezdet óta jár földünk felett
,,sebesen zúgó szélnek zendülése’’,
örök, tisztító, égi lehelet.

Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,
megzörgeti a bűnök lakhelyének
hazugságfüggöny-fedte ablakát.

Alant terjengő füstöt szerteűz,
s haldokló, hamvas oltári parázson
színarany fényű lángra kap a tűz.

Az érkezése, útja mély titok.
De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve
az égbe jutnak halk imáitok.’’

Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,
míg minden juhot amaz egy akolba
az egy Pásztorhoz össze nem terel.
Dömötör Ilona

Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.
Benedek Elek



Csíksomlyói pünkösd

Lélekben készülsz
s indulsz nagy útra
egyenes és egyszerű,
lelkiekben nagyszerű
testvérekkel -
emberek Erdélyből,
de messzi távolból is
száz s ezer kilométerekről...

A bükkerdő

Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelybe igazán szívesen és eszem szerint tudok ájtatos lenni.
És milyen is ez a templom! Földjét haloványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el. A sudarak oly egyenesen , oly merészen állnak, mint a gót templom oszlopai, de nem oly komoran, mert kérgök szép világosszürke, fehírrel átfutott, s a márványozást a moha végzi rajtok.

Ne csak naptárból tudjuk,

Május első vasárnapja van..

Köszönteni kell az anyákat,

Talán, így kellene,minden nap..

Ne csak arra az egy napra,

Szedjünk csokrot, ajándékokat..

Egész évben,s éltünk perceiben,

Kell, hogy éljen a gondolat..

Ne csak akkor mondjuk neki,

Hogy szeretlek ,jó anyám,!

Mert soha nem tudjuk megköszönni,

Mit tőlle kaptunk, éltünk során..

Eszembe jut,előttem pereg le,

A gyermekkorom apró percei..

Szeretet, mit tőle kaptam,

Soha ,nem lehet elfelejteni..

Rád nézek,mindíg kátom,

Úgy tombol benned valami..

Megfoghatatlan,fájó,

A szépség mozzanatai..

A ruhád,ahogy jörülömöl,

Feszül a blúz a melleden...

Hajadon fény tündököl,

Megpihen két szemeden...

Bár rövid stoknyát viselsz,

Lágyan takarja combjaid...

Ember szeme felcsillan,,,

Ha szoknyád felcsúszik kicsit..

Olykor az arcod kissé,

Ijedt,enyhe pírlepi el.

Igazgatod,tán ne lássák,

Pedig, igazán nincs mit szégyelned..

Ó fiatalság,te gyönyör,

Az idő rajtunk kopik el..

Kevés olyan kedves ünnep van, mint az anyák napja.
Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoznak minket.
Feltétlenül szánjunk édesanyánkra egy kis időt, különösen ha nem vele élünk!!
Főzzünk az alkalomra különleges ételeket, készítsünk üdvözlőkártyát számára, esetleg virággal kedveskedhetünk neki.
Kedves meglepetés lehet a tiszteletére rendezett parti is.
Erre meghívhatjuk barátait, közeli családtagokat, sőt, vigyük mi is az egész családot.

Turmezei Erzsébet: Hiába vár..

Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.

Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szem!

Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára
És neki fájt minden búcsúvétel
Körültipegett anyai féltéssel.

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon.



József Attila (1905-1937)

Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak "jó költő"-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték -, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett.

Minden rendű emberi dolgokhoz

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

"Én csak voltam!

Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Reviczky Gyula



Hímes tojás

Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék -
hol vagy te múlt, elrejtőzött idő?

Hol vagytok ti, reggeli madárhangok,
melyeken égő ezüst csend ragyog?
Szélvitte csillag?