Azt hiszem magáért beszél az írás

A magyarok vére

Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.

Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat.

 L. Burda Zsuzsa alkotói tevékenységéről, költészetéről úgy érzem nem szólhatok elfogulatlanság nélkül, hiszen a Merített örökség című kistérségi irodalmi antológia megjelenése óta már csak az egyazon alkotó csoporthoz tartozás következtében is szerencsém volt elolvasni a Mindörökké Uram! című verseskötetét, az Ella könyve című regényét és az Arcok című  beszélgető könyvét, de számos feledhetetlen versével és beszédes képével az Aranypor című kistérségi irodalmi folyóirat minden eddig megjelent számában is találkozhattam.

Az aradi tizenhárom

Döbbenet volt az ország lelke akkor,
Egyetlen sóhaj morajlott tova,
Mint vészes rianás, gáttörő tavaszkor,
Úgy dübörgött Kossuth nagy kora.
Vijjogva szállt a zord halálmadár,
Mint pokolból szabadult szörnyű rém:
Sötétség lett úrrá e szent hazán,
Mert Világosnál kialudott a fény.
Egy jajszó sikoltott a honfiszájon -
Az aradi Tizenhárom!...

Az Óriás, ki lelke tűzborával
Tízmillió magyart harci lázba vert,
Lángajkára fagyott utolsó dalával
Már Mars hadisten kebelén pihent...
Nem pergetett már riadót koboz szava,
Elnémultak pacsirták és sasok,
De égre zúgott a holt Petőfi sóhaja,
Mint üllőn csengő, villámló vasok
S végig dörögte a vérszagú világon:
Az aradi Tizenhárom!...

Egy szó jajdult csak a meghőkölt világon -
Még a kancsukás cár is felnyögött:
A frank, a belga, német és angol határon
Kegyelmet követelt a Titán-Száműzött.
Döblingbe űzött börtön posztján
Gyilkos tollával a Legnagyobb Magyar,
Mint ketrecbe láncolt fenséges oroszlán,
Ki kétségbeesetten saját húsába mar,
A boltra írta: - mint gyújtó, égi árom:
Az aradi Tizenhárom!...

Öklét rázta a Becsület szava,
A Jog, Igazság, Szeretet felordított,
Kegyelmet kért a félvilág maga,
Ám a győző halálharangot kondított.
S az őrült ördög, a fattyúvérű rém,
A hesseni herceg szerelem fia.
Hóhér - Haynau, kinek gyilkolás volt a kéj,
Akarta, hogy vérben égjen Hunnia...
És fennakadt a szörnyű vérvádon:
Az aradi Tizenhárom!...

A döbbenet tépett milljó szív-eret,
Egyetlen sóhaj morajlott tova:
De nem mozdult meg a lelkiismeret.
S a hősöknek meg kellett halnia!
És meghaltak, dicsőn, mint az istenek...
Életük munkája: történelem.
Nevük tízmilljó magyar szívben remeg
S élni fog, amiúíg csak egy magyar terem!
Dicsőségük zsoltár a honfiszájon:
Örökké él az aradi Tizenhárom!...
Kerecseny János



Arad

A vértanúk szobra helyén
Kerestem, s megtaláltam a helyet.
Már égre nem törtek nagy vonalak,
Csak áldozati illat lebegett.
Körül vasrács és belül puszta gyep,
De a gyep közt gyöngyvirág-levelek.
A levelek közt egy-egy karcsú szár.
Hogy mennyit nőtt: én nem számoltam meg.
Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom.
S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron.
…Hát ez maradt?

Aradi vértanúk

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. október 5.

Pontosság

ellenőrzött

[bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás: navigáció, keresés

Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki.

Amikor a színes falevelek közt
lágyan ringatózik a pókháló,
megtörve a bágyadt nap sugarát

Amikor a gesztenye huncutul mosolyog,
mielőtt kibújik tüskeágyából

Amikor a dió hangos koppanással
érkezik a földre, vagy a fejünkre

Amikor a mókusok lopkodják, dézsmálják
a mogyoróbokrok termését

Amikor az érett szőlő finom illatával
csábítja a darazsak sokaságát

Amikor a sárguló falevelek mögül
incselkedve kínálgatják magukat
a pirosra érett almák

Amikor reggelente fázunk és didergünk,
és estéinket szívesen töltjük a meleg lakásban,
sült gesztenyét eszegetve:

Akkor, ezek a jelek csalhatatlanul jelzik,
hogy megérkezett,
és itt marad velünk pár hétig az ősz,
az ezerszínű csodálatos ősz.

Estefele felballag az égre,
felváltja a tündöklő Napot.
S ha kedvetlenül érkezik,
halvány fénnyel ragyog.

De amikor vidám és kerek,
fénye bevilágítja a földet.
Betekint az ablakokon,
végigsimít az alvókon.

Ha szerelmet lát valahol,
szemérmesen elfordul,
S csendben tovább oson,
hogy másfelé világítson.

Bejárja az egész világot,
lát sok örömöt és bánatot.
Sugarával köszönti az
érkezőt.
S harmat könnyel siratja a
távozót.

Így jár a Hold körbe-körbe,
a kezdetektől mindörökre,
amíg világ
a világ.

Semmibe sem kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.

Egyetlen ember sem tulajdona a másiknak. Ez ma számunkra természetes, de nem volt ez mindig így, s ezt különösen a gyerekek szenvedték meg.

A Gyermekek Világnapját az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának kezdeményezésére 1954. óta szeptember 20-án ünnepeljük. Ezen a napon a gyermekekre, elsősorban a fejlődő országok gyermekeire emlékezünk, az ő támogatásukra, jogaik védelmezésére. E napon felhívást is intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959.