Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
10 éve | Mohácsiné Zsóka | 2 hozzászólás
Mikulásra várva
Decembernek nagy varázsa
kisgyermekek izgalma,
szobájuknak ablakába
fényes csizma kirakva.
Benne lapul a kis levél,
szívük titkos óhaja.
Ó, Mikulás, csak itt lennél!
- száll mindüknek sóhaja.
Sötét szoba melegében
puha ágyban lapulnak,
félig lehunyt szemmel, ébren
ábrándoznak maguknak:
hátha éppen megpillantják
havas szánját érkezőn,
s látják rajta mennyi a zsák,
teli puttony és csengő.
10 éve | Mohácsiné Zsóka | 5 hozzászólás
A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az,
ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el.
Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt.
Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája
próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél
több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki
Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben
segítségére.
|
|
|
Dr. Papp Lajos: A szellem él
Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem
tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és
Magyar Örökség, Prima Primissima - , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább
nagyszerű előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.
"Egy
hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor
- aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy
nem is érdemes megkísérelni a műtétet.
| -Nincs időnk egymásra - lehetne ez korunk egyik legsúlyosabb lelki betegségének, sőt bűnének tartani. Leo F. Buscaglia, amerikai pszichológus felvetette azt a gondolatot, hogy ma már mindent lehete tanulni. | ||
10 éve | Ágota László | 3 hozzászólás
Emlékezés szeretteinkre
Csillagok gyúlnak a messzeségben.
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.
Párás ködben úszik az alföldi táj,
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.
Előkerült a múlt az emlékek képében,
Szívbemarkolóan elcsendesül minden,
Megérint az elhunyt ősök szelleme,
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.
Leülök a végtelen semmi peremén,
Nincs tovább, itt vagyok az út végén,
Szemben velem lepelbe öltözött lények,
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.
10 éve | Márkus Katalin | 4 hozzászólás
Nézem a gyertyák apró lángját,
szemeimben könny csillog.
Könnyeim fátylán át,
látom kedves arcotok.
Itt vagytok mind, akiket szerettem,
nagyszülők, apám, szeretett férjem.
Ajkatok néma, néztek szótlanul,
ölelne karotok, de nem mozdul.
Látjátok könnyeim, szomorú arcomon,
már nem tudjátok, mi a fájdalom.
Csak remélni merem, jó helyen vagytok,
angyalok vigyázzák örök álmotok.
/ M.J.Kata /
10 éve | Márkus Katalin | 2 hozzászólás
Fényárban úsznak a temetők,
világítván az utat nekik.
De a sötét mélyből felfelé,
senki sem érkezik.
Némán állunk a sírok körül,
lesütött szemekkel.
A gyertyák imbolygó fényében,
talán egy szellem suhan el.
Megrendülten emlékezünk.
Látjuk őket vidámnak, erősnek.
Majd üveges szemmel,
kiszolgáltatva az enyészetnek.
Utolsót lobban a gyertyák lángja,
halkan sóhajtozunk.
A temetőket átöleli a sötétség,
mi csendben hazaballagunk.
/ M.J.Kata /
10 éve | Mohácsiné Zsóka | 3 hozzászólás
November 1.
Száll a füst, kicsinyke tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák odalépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg.
Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már sohasem dobban.
Testvérek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.
"Bárcsak itt lennél!" - Hangzik fel ezer szájból,
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja, merre jár,
Odatérő embert mindig örömmel vár.
Kedves Klubtagok! Új részlet került fel az Adamobooksra az Eredet c. könyvemből!
Olvassatok Ti is bele!
Az alábbi linken megtaláljátok:
http://adamobooks.hu/eredet.html
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás