Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz.

 Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.

Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.
Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!
George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett.

Az Ember elment a Bölcshöz.
- Álmot láttam , de sehogy se tudok rájönni mi az értelme .
-- Kérlek segíts rajtam !
- Hallgatlak! - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem , a mi utcánkban , ahol mindennap járok.
Olyan is volt álmomban , mint egyébként nem volt semmiféle változatos rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket , rájöttem , hogy ezek nem göröngyök , hanem kövek.

Holnaptól leszek szomorú,holnaptól!

De ma örülni fogok.

Mire jó szomorúnak lenni,mire jó?

Miért fúj a gonosz szél?

Miért kell keseregnem ma,a holnap miatt?

Talán a holnap világos,a holnap jó,talán holnap sütni fog a nap

és nem lesz okom a szomorúságra.

Holnaptól leszek szomorú,holnaptól,de ma,

ma örülni fogok,és minden keserű napnak azt fogom mondani,

holnap leszek szomorú,ma nem!

Egy kínai reklámfilm hívja fel a figyelmet a család fontosságára. Nem számít, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, a család akkor is ott áll mellettünk, és bármikor számíthatunk rájuk. A családban a legcsodálatosabb dolog az, hogy bár hibázik az ember, a család mindig mögötte áll, hisz a vér kötelez de a legfontosabb mégis az, hogy a szeretet ami összeköt, megbocsát.

Nem csak az egészségügyben dolgozók számára lehet tanulságos a következő néhány sor, melyet egy ausztrál idősek otthonában lakó férfi holmijai között találtak halála után.

Az általa megfogalmazott vers, mely azóta bejárta a világsajtót, egészen más megvilágításba helyezi az öregkort, és rámutat olyan fontos kérdésekre, melyekkel mindenkinek érdemes lenne tisztában lenni, akinek környezetében idős korú él.

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.