Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt

írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és
mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a

kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

23 elképesztően színes természeti jelenség. Igaz, hogy most bársonyos őszi színekbe öltözött a táj, és akármerre nézünk, barnát, sárgát, vöröset látunk, de azért ne feledkezzünk meg róla, mennyi csodálatos szín vár minket a természetben. Íme, egy csokorra való ízelítő a legszínesebb természeti csodákból!

1. Valley of Flowers National Park (Virágok Völgye Nemzeti Park) – Uttarakhand, India A Himalája nyugati lankái között alpesi virágok végeláthatatlan mezeje kápráztatja el a szemet.

 A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
„Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?” –kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
„Sajnálom uram.

Halottak Napja - a túlvilág kapujának megnyílása

Őseinkre emlékezünk

Bár sokan halottak napját egy szomorú, borongós ünnepek tartják, ez az ünnep is alkalmat kínál, hogy kiemelkedjünk a hétköznapokból, megemlékezzünk őseinkről, és találkozzunk önmagunkkal.. Alkalmat ad, hogy figyelmünket magunkra, benső énünkre fordítsuk. Alkalmat ad, hogy megemlékezzünk elhunyt őseinkről kiknek sorozatán keresztül mi is eljuthattunk ide.

Október tizenhatodika volt. Ültem a napon. Úgy sütött, olyan forrón, mintha legalábbis május lenne. A fű harsogóan zöld, a cseresznyefa levelei még csak a hegyük végén piroslanak. Becsuktam a szemem és arra gondoltam, ami negyven éve történt. Október tizenhatodika volt. Amikor már jegyezgetni tudtam erről, fölírtam, szerdai nap.

Huszonhárom kilométerre voltam attól a kis szobától.

Biciklivel egy jó óra. Hévvel, busszal, ha minden jön, negyvenöt perc.

http://api.ning.com:80/files/TwbgnXl4eNUtNQD-uE8mfWjC2QzFlvgZNCMrbKsPC-VAl1pvHVxmGdVvpTlLenwN5mrCH*FWDdt2zQlZSkv-81zEQvbAFQwl/HALOTTAKNAPJA.pps

KATT A LINKRE

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz.

 Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.

Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.
Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!
George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett.